2012. április 06., 10:372012. április 06., 10:37
Ezért érthető, hogy egy nappal a korrupcióellenes ügyészeknek a bűnvádi eljárás beindítására vonatkozó kérését követően a miniszter máris távozott tisztségéből.
Válságkezelésből jól vizsgázott tehát a koalíció – nem hagyják, hogy egy aktív kormánytag miatt még inkább támadhatóvá váljanak. A gyors reakció – főleg szembeállítva Schmitt Pál magyar államfő ügyével, aki a doktori disszertációját ért plágiumvádak beigazolódását követően csak az egyre dagadó felháborodás miatt, több nap után mondott le – akár még jót is tehet a kormány imázsának.
A kérdés az, hogy az RMDSZ hogyan kerül ki a Borbély-ügyből. Az elmúlt napokban közzétett felmérésekből arra lehet következtetni, hogy a szövetség szavazótáborát valamiért hidegen hagyja, hogy a magyar szervezet kormánytényezőként vastagon kivette a részét az elmúlt évek gazdasági megszorító intézkedéseiből: bár a koalíciós partner PDL népszerűsége jelentősen csökkent, az RMDSZ támogatottsága hét százalék körüli.
Vagyis a szövetség eddig hatékonyan alkalmazta azt a kommunikációt, hogy minden rosszért a koalíciós társ a felelős, a jóért viszont az RMDSZ. Most viszont az RMDSZ egyik emblematikus arca keveredett korrupciós ügybe. Persze lehet azzal védekezni, hogy a Verespatak-lobbi vagy egyéb külső erők támadásáról van szó egy becsületes és hozzáértő miniszter ellen, de kérdéses, meddig tartható fenn hitelesen az a kép, hogy 22 év alatt csupán a román pártok politikusai váltak korrupttá, az RMDSZ viszont – egyedüliként – hamvas és tiszta maradt.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.