2011. augusztus 24., 22:162011. augusztus 24., 22:16
De ne tévesszen meg senkit, hogy a kormánypártok vezetői főleg takarékossági szempontokkal érvelnek a választások egy időben történő megrendezése mellett, hiszen a hazai politikai osztály nem arról híresült el az elmúlt húsz évben, hogy rettenetesen ügyelne a közpénzek elköltésére.
Tiszta ügy: a demokrata-liberális alakulat és az RMDSZ egyaránt saját politikai érdekeit, kedvező választási esélyeit vette figyelembe, amikor a megmérettetések összevonása mellett tette le a garast. A PDL vélhetően azt igyekszik elkerülni, hogy a balliberális ellenzék a helyhatósági választásokat megnyerve vágjon bele a törvényhozási megmérettetésbe, közismert ugyanis a választópolgárok többségének pszichológiája, miszerint többnyire a győztes felet pártolja. Ennek megfelelően Emil Bocék inkább mindent egy lapra tesznek fel, és abban reménykednek, hogy így kedvező eredményt érnek el az egy időben tartandó választásokon.
Érdekes viszont az RMDSZ-nek az összevont választások melletti kiállása, a szövetségnek ugyanis nem érdeke a román szavazók nagyarányú mozgósítása, hiszen ez csökkenti az önkormányzati testületekben megszerezhető mandátumai számát, továbbá a parlamentbe való bejutási esélyeit. Az RMDSZ a jelek szerint nem a román, hanem a magyar ellenfelekkel való megmérettetéstől tart, és szerte akarja foszlatni azt az elmúlt időszakban sokat rebesgetett elképzelést, miszerint az erdélyi magyar politikai alakulatok a helyhatósági választásokon versenyeznének, az itt felmutatott eredmények alapján pedig a parlamentin összefognának egymással.
Ez a stratégia arra enged következtetni, hogy az RMDSZ nemigen kívánkozik összefogni jelenlegi és majdani kihívóival, ha lehetne, minél hamarabb belevágna az összevont választásokba, hogy a bejegyzéssel bajlódó Tőkés-féle pártnak ne legyen ideje felkészülni a politikai küzdelemre. Holott roppant kétséges, hogy az évtizedek folyamán szavazói százezreit elveszítő szövetség egyedül, önerőből képes lesz-e átlépni az ötszázalékos parlamenti küszöböt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok