Választás előtt

A viszonylag kevés regisztrált szavazó, illetve a számos érvénytelen voks miatt szavazataik nem befolyásolják a végeredményt, igaz, ha többen voksolnának érvényesen, vélhetően az is legfeljebb egy mandátumról dönthetne.

(Talán ezért sem zajlott intenzív kampány a határon túl, csupán a regisztrálásra és a részvételre buzdítottak a kormányoldal képviselői – vélhetően azért is, mert a nagyarányú részvétel elvileg nekik kedvez, hisz a kutatások szerint a külhoniak többsége velük szimpatizál.)

A határon túliak szavazataival kapcsolatos aggodalmak mindenképpen indokolatlanok. Ha már nem csupán a magyar kultúrnemzetnek, hanem állampolgárként a politikai közösségnek is tagjai, akkor nehéz érveket találni amellett, miért ne szavazhatnának. Már csak azért is, mert nem egy idegen ország választásáról van szó, amelynek politikai folyamatai nem befolyásolják az életüket.

A mindenkori magyar kormány és Országgyűlés számos olyan döntést hoz, amely közvetlenül vagy közvetve róluk szól. Ennek nyomán továbbra is érdemes lenne fontolóra venni, hogy saját képviselőt delegálhassanak az ország házába.

A verseny az előzetes felmérések szerint előre lefutottnak tűnik. A választópolgárok többsége a jelek szerint négy év kormányzás után egy újabb ciklusra is felhatalmazást kíván adni a jelenlegi kormánynak. A sajátos gazdaságpolitika, a rendszerszintű átalakítások, az ezekkel járó bel- és külföldi konfliktusok nem, vagy csak kismértékben tépázták meg a Fidesz–KDNP-be vetett bizalmat.

Népszerűségükhöz emellett az ellenzék tehetetlensége és a „szuperfegyver\", a rezsicsökkentés is hozzájárul. A jelek szerint mégis aggódnak, nehogy a túlzott magabiztosság visszaüssön, ezért is buzdítják részvételre a szimpatizánsaikat, illetve arra, hogy ne osszák meg voksaikat.

Utóbbi oka az lehet, hogy olyan jelzéseket kaptak: sokan fontolgatják, hogy csupán az egyéni képviselőjelöltekre szavaznak, a listás voksot egy másik, számukra szimpatikus pártra adnák.
A balliberális ellenzék a jelek szerint nem tudja túllépni saját árnyékát. Nem csupán olyan újszerű politikai és gazdasági jövőképet nem tudtak fölvázolni, amellyel hiteles alternatívaként léphetnének fel a választók előtt, de megújulni sem voltak képesek.

Úgy tűnik, a négy éve kétharmados többséggel elzavart politikusok „reciklálása\" egyelőre olyan eredménnyel jár, mint amikor a sebesült, földön heverő cowboy úgy próbál „segíteni\" magán, hogy belelő a saját lábába.

A Jobbik „trendiséget\" sugalló kampánya a felmérések szerint sikeres volt, népszerűségük megközelíti a balliberális összefogásét. Kérdéses, végül hány mandátuma lesz az arculatmódosítás és a látszólagos stílusváltás ellenére erdélyi propagandaanyagaiban továbbra is a nyilas szellemiségű, alpári hangnemben zsidózó és cigányozó, uszító portált ajánló, vagyis annak hangvételével továbbra is azonosuló alakulatnak.

Az LMP, amely egy időben eltűnni látszott a süllyesztőben, a Gyurcsány–Bajnai–Fodor „álomtrió\" bevetésével új esélyt kapott. Hiszen azok, akiknek a kormányoldal nem szimpatikus, de azokból sem kérnek, akik 2002 és 2010 között vezették az országot, és persze nem Jobbik-szimpatizánsok, minden bizonnyal rájuk szavaznak majd.

Az eredményhirdetésig természetesen csak spekulálni lehet, azonban úgy tűnik, hogy már az ellenzék is beárazta az újabb vereséget. Ezért is sugallják már előre, hogy a kormányoldal csalni fog, és ami a legszomorúbb, a balliberális összefogás egy része ismét a határon túliakkal riogat, mintegy előre az ő nyakukba varrandó a vereségüket. Ezzel végképp eltaszítják maguktól őket, ugyanakkor elvetik a gyűlölet magvait az anyaországi polgárok egy része és a külhoniak között.

Úgyhogy nincs amiért csodálkozniuk, ha a külhoniak jelentős része – attól a nem túl nagyszámú csoporttól eltekintve, amelynek tagjai valamilyen elvont, utópisztikus, nemzetek fölötti társadalomban hisznek, vagy úgy gondolják, hogy csakis egy adott állam határain belül élő polgárokból álló közösség lehet nemzet, vagyis csak a politikai nemzetet ismerik el, így képtelenek elfogadni a határok fölötti közjogi nemzetegyesítést – éppen ezért azt szeretné, ha nem kerülnének hatalomra.