Vágyálom a fűtött tanterem

Biztosan akadnak, akik bár részben megnyugszanak a bejelentéstől, és arra gondolnak: szerencsére legalább az online oktatás okozta károktól megmenekülnek a gyerekek, szülők, tanárok, ha már úgyis annyiféle válság fenyeget. Hiszen szinte kizárólag krízisekről szólnak a hírek, amelynek fősodra legalább négyféle nagybetűs válságot görget nap mint nap: nemcsak energia-, de inflációs, háborús, klímaválságot. Ezek a krízisek el sem választhatóak szorosan egymástól, így együttesen pedig sajnos jövőképünk szinte teljes mértékű beárnyékolására „alkalmasak”.

Biztosan olyanok is vannak szép számmal, akik nem adnak hitelt a miniszter bejelentésének, mert valami azt súgja nekik: az efféle, megnyugtatónak szánt mondatoktól még nem kell hátradőlni. Ha jól emlékszünk, a körülmények úgy alakultak, hogy a minisztérium tavaly sem tartotta (tarthatta) be azt, amit előzőleg megígért, a tanév szerkezete menet közben módosult, rengeteg egymásnak ellentmondó döntés született, hosszú kényszervakációnak örülhettek a gyerekek a téli időszakban.

Hogy mennyire lehet hitelt adni a tárcavezető bejelentéseinek, ahhoz ha csak lazán is, de kapcsolódhat a friss hír, miszerint a jelek szerint Sorin Cîmpeanu is azon romániai döntéshozók népes csapatához tartozik, akikről kiderült: az elmúlt évtizedek alatt megjelent tudományos szövegeiknek egy részét másolták, divatos szóval élve plagizáltak. Vagy plasztikusabban szólva: más tollaival ékeskedtek. Egyébként ezen már meg sem lepődünk túlzottan, hiszen a hitelesség, szavahihetőség kérdése számos romániai döntéshozóval kapcsolatban felmerült már az utóbbi években.

A miniszter úgy tervezi, hogy a tanfelügyelőségek feladata lesz egyeztetni a helyi hatóságokkal az iskolákban biztosítandó megfelelő hőmérsékletet illetően, és azt is bejelentette, hogy a kormány állni fogja az energiaárak fluktuációjából adódó különbözetet, hiszen az a fontos, hogy mindenhol biztosított legyen a tanuláshoz való jog. Az iskolák fűtése kapcsán azt nyilván mindenki sejti, hogy mennyi tényezőnek kellene gördülékenyen, összehangoltan működnie, hogy valóban ne kelljen a téli időszakban bezárni a tanintézeteket.

De sajnálatos módon az is világos, hogy Romániában – és persze az itteni tanügyben – millió dolog nem működik zökkenőmentesen még „normális békeidőben” sem, nemhogy olyankor, amikor az egész kontinenst energiaválság fenyegeti. Csak reménykedni tudunk abban, hogy valami csoda folytán hátha valóban fűtött osztálytermekben tanulhatnak a téli időszakban a gyerekek. Sajnálatos módon olyan időket élünk, hogy vágyálomszámba mehet az, hogy tanteremben (és nem otthon) tanulhatnak, és az is, hogy a termek megfelelően fűtöttek legyenek.