2011. szeptember 22., 09:152011. szeptember 22., 09:15
A rossz teljesítmény nem abban mutatkozik, hogy ne sikerült volna kipipálni a csatlakozás formai feltételeit. Inkább abban, ahogyan Bukarest saját sikertelenségére reagál. Olyanformán jár el ugyanis, mint az anyuka, akit felbosszantottak a munkahelyén, aztán hazamegy, és laposra veri a gyermekeit, később pedig a nyakukba borulva zokogja, hogy mennyire szereti őket. Ilyesmit produkált a kormányzat az év elején is, és ilyen reakció van jelenleg is kibontakozóban. Januárban, amikor Németország és Franciaország jelentett vétót a határátkelőhelyeken elburjánzott korrupció miatt, Teodor Baconschi külügyminiszter azzal fenyegetőzött, hogy Románia megvétózhatja Horvátország EU-csatlakozását. Úgy akart borsot törni a vétót kiáltók orra alá, hogy az ostor egy olyan országon csattant volna, amelyiknek aligha róható fel valami. A moldvai és szerbiai határátkelőhelyeken tartott januári razziák viszont minden korábbi bukaresti duzzogást nevetségessé tettek. Az élőben közvetített rajtaütések, a tucatszámra őrizetbe vett vámosokról, határrendészekről szóló tudósítások azt üzenték: jogos volt a németek és a franciák vétója. Az időközben szabadlábra helyezett egyenruhások története viszont annak a gyanúját veti fel, hogy a szigorú fellépés csupán egy kirakatnak szánt médiaesemény volt.
Most úgy tűnik, a holland virágkereskedőkön csattan igazságtalanul az ostor. Minden bizonnyal elhervad a tulipán, mire kiderül, hogy nem fertőzött a hagyma. Az üzenet minden esetben rossz. A román kormány ugyanis a következetes, céltudatos munka helyett rendre az ideges vagdalkozás jeleit mutatja. A követhetetlen, cikcakkos vonalvezetésének pedig a határ két oldalán élő magyarok a legnagyobb vesztesei. Délen ugyanis a Duna akkor is természetes határt képez, amikor nem állnak már a partján román és bolgár határőrök. A schengeni csatlakozás a magyar–román határon fűzhetné újra azokat a szomszédos települések közötti természetes kapcsolatokat, amelyek a trianoni döntés következtében szakadtak el.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok