2011. december 22., 07:482011. december 22., 07:48
Konkrétan a volt munkaügyi miniszter esetéért, melynek során a nyomozó hatóság 2008-ban kenőpénz elfogadása miatt vádat emelt a liberális tárcavezető ellen – és akit annak rendje és módja szerint az államfő felfüggesztett tisztségéből –, hogy aztán a legfelsőbb bíróság a napokban végleges, jogerős ítéletben ártatlannak nyilvánítsa. Hasonló esetben a világ bármelyik, a jogállamiság és az emberi szabadságjogok tiszteletben tartására, az igazságszolgáltatás professzionális működésére kicsit is adó országában fejek hullanának az ügyészségnél a súlyos baklövés miatt, az igaztalanul megvádolt fél pedig tetemes kártérítésre tarthatna igényt.
Csakhogy Romániában a nyomozó hatóság – és nagyon sok esetben sajnos globálisan az igazságszolgáltatás – úgy viselkedik, mint egy elszabadult hajóágyú. Se szeri, se száma azoknak a „bűneseteknek”, amikor az ügyészek látványosan, a tévékamerák gyűrűjében, bilincsre verve dugnak előzetesbe magas rangú politikusokat, önkormányzati képviselőket, üzletembereket (lásd Gigi Becali, Dinu Patriciu, Dan Diaconescu vagy Adrian Năstase ügyeit – igaz, a volt kormányfő megúszta karperec nélkül), akik rövid idő elteltével persze elhagyják a rendőrségi fogdát, majd néhány év múlva a bíróságok felmentik őket. Mindez jelentős politikai befolyásoltságot, egyúttal pedig csapnivaló szakmai hozzáállást feltételez a közvádlók részéről, amiért mindenképpen felelniük kellene.
De hozzájuk hasonlóan nyakig sáros az a romániai politikai osztály, amelynek tagjai (párt)érdeküknek megfelelően rendszerint melegen üdvözlik vagy hevesen kárhoztatják a nagy korrupciós ügyek felgöngyölítését. Sőt tovább mennek, és ha kell, még a nyomozati szakaszban kimondják a gyanúsítottról, hogy szerintük bűnös-e vagy ártatlan.
Mint például Emil Boc kormányfő Sorin Apostu volt kolozsvári polgármesterről, aki szerinte már csak azért sem fogadott el csúszópénzt fűtől-fától, merthogy „szereti a családját”. Meglehet, emiatt egyszer Boc is megüti a bokáját, ahogy Băsescu Păcuraru felfüggesztésével. De a hazai igazságszolgáltatás tevékenységét ismerve ennek az ellenkezője is előfordulhat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok