2011. szeptember 14., 09:092011. szeptember 14., 09:09
Hiszen Magyarország is ama közép-kelet-európai államok közé tartozik, ahol a politikusok előszeretettel kiáltanak leszámolást, koncepciós eljárást, ha a nyomozó hatóság vagy az igazságszolgáltatás politikai érdekeikkel ellentétes döntéseket hoz; erre Románia valósággal ontotta a példákat az elmúlt két évtizedben. A volt szocialista kormányfő is közvádlóvá lépett elő az Országgyűlés előtt mondott védőbeszédében, hazugsággal vádolva az ügyészséget, és miközben arra kérte a honatyákat, szavazzanak lelkiismeretük szerint a kiadatásáról, az interneten már silánynak nevezte a mentelmi joga megvonására szavazó honatyákat. No, de ne foglalkozzunk most Gyurcsány jellemével, sok újdonsággal nem tudnánk szolgálni. Reflektáljunk inkább azokra az – elsősorban MSZP-s körökből érkező – „érvekre”, miszerint a politikus elleni eljárás nyilvánvaló politikai leszámolás, koncepciós per, amit szerintük az is alátámaszt, hogy volt miniszterelnököt legutóbb 1958-ban állítottak bíróság elé Magyarországon, a rendszerváltás óta pedig a parlament először adott ki a nyomozóhatóságnak egy korábbi kormányfőt.
Ha rosszmájúak lennénk, a Gyurcsány-ügyről minderre azt mondhatnánk: éppen itt volt az ideje. Ehelyett emlékeztetnénk, Romániában vádat is emeltek már volt kormányfő – Adrian Năstase – ellen, de hasonló lépés született Julija Timosenko volt ukrán, Ivo Sanader horvát és Janez Jansa szlovén miniszterelnökkel szemben is. De ha valaki erre legyintene, és azt mondaná: mindez csak amolyan kelet-európai, balkáni szokás, mehetünk nyugatabbra is. Geir Haarde korábbi izlandi kormányfőt a szigetország bankszektorának összeomlásában játszott szerepéért állították bíróság elé, Jacques Chirac volt francia államfő ellen ugyanakkor közpénzek elsikkasztása miatt folyik eljárás, és még sorolhatnánk. Mondani sem kell, mindketten politikai összeesküvést sejtenek az ellenük zajló perek mögött, ami Chirac esetében különösen „komoly” érv, tekintve, hogy ma ugyanaz a párt van hatalmon Párizsban, amely az ő idejében. De hát a tények őket nem zavarják. Reméljük, az igazságszolgáltatást sem fogják…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok