Egy társadalom, egy ország nyomozó hatósága számára mindenütt komoly fejtörést okoz egészéges egyensúlyt teremteni a ma, illetve az évtizedekkel korábban elkövetett bûncselekmények feltárása, a tettesek felelõsségre vonása között.
2013. július 31., 08:152013. július 31., 08:15
2013. július 31., 10:132013. július 31., 10:13
A többség részérõl az az általános elvárás, hogy a bûnüldözõk elsõsorban napjaink csalóit, tolvajait, gyilkosait kerítsék kézre, és állítsák bíróság elé, hiszen elsõsorban õk jelentenek veszélyt a polgárra. Romániában is joggal vethetnék fel sokan: ugyan miért kell jelentõs ügyészségi emberállományt, infrastruktúrát feláldozni a kommunista rendszer kiszolgálóinak rács mögé juttatására, amikor például rengeteg nagykorrupt grasszál ma is az utcán.
A helyes megközelítés azonban egyértelmûen az, amikor a két bûnüldözés nem kizárja, hanem kiegészíti egymást. Ilyen értelemben nem fér kétség a vörös rezsim bûneit kutató bukaresti kormányhivatal mûködésének indokoltságához. Üdvözlendõ, hogy a kommunizmus bûneit vizsgáló intézet a náci bûnösök után nyomozó Simon Wiesenthal Központ mintájára látja el feladatát, amely ma is fáradhatatlanul vadászik a náci és fasiszta rezsimek egykori kiszolgálóira, legyenek azok rendõr- vagy lágerparancsnokok, kápók vagy katonatisztek.
Ugyanakkor a bukaresti intézmény tanulhatna is a nácivadászoktól. Napokban indított, Utolsó esély 2 elnevezésû akciója keretében a Wiesenthal-központ köztéri hirdetésekkel szólít fel Németországban a még élõ náci háborús bûnösök felkutatására, a nyomravezetõk pedig 25 ezer euró jutalmat kapnak. Romániában a második világháború után mintegy százezer politikai fogoly pusztult el az ország börtöneiben, a kínzásukért, halálukért felelõs pribékek viszont nem nyerték el méltó büntetésüket.
Felkutatásuk, bíróság elé állításuk késõ, de nem túl késõ még akkor sem, ha a túlélõk többsége túl van már a nyolcvanon, és ha a román ügyészség úgy véli: bûneik elévültek. Amivel természetesen nem lehet egyetérteni. De ha mégsem dughatók rács mögé, elrettentõ példaként legalább a nevüket és a gaztettüket kötelezõ nyilvánosságra hozni, sõt a magyar kormány eljárásához hasonlóan meg kell fosztani õket a nyugdíjuktól. Az egykori áldozatok emlékének ápolása érdekében ez a legkevesebb.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!