2011. december 17., 09:592011. december 17., 09:59
Egyszerű bádogfaragvány, ami a torony tetejére biggyesztve képes a legkisebb szélfuvallat irányát is jelezni. Tehát nem is olyan együgyű szerkentyű – hivatásának betöltéséhez viszont elengedhetetlen, hogy minél magasabbra kerüljön. S hogy miért is foglalkozom az említett bádogdarabbal? Mert vészesen közeleg a kampányév, s ilyenkor a politikus emberi természete mögül egyre gyakrabban csillan fel az állatvilágra hajazó egy-egy tulajdonság. Szélkakasból is jól el vagyunk eresztve, ha nem is mind büszkén feszítő Kukori, csak annak nyikorgó bádogmása. Ami ha egyebet nem is tud, a szélirányt mutatja.
Olyan kis rezdülésre is reagál, amire a földközelben güriző egyszerű halandó még a füle botját sem mozdítja. Hangosan nyikorogva figyelmezteti az említett kábán ügyködőt, hogy valahonnan valamerre új szelek indultak. Érdemes időben... A bádogtarajos eddig jut csupán, a nyikorogva figyelmeztetésig – a politikai szélkakas lépni is tud. És lép is, arra felé, amerre a szél fúj. Ez nem az ő tábora, helyesebben nem az eddig övének vallott tábor. Semmi baj. Működésbe lépteti beszélőkéjét, s amilyen hars hangon üdvözli sarkantyús-kapirgáló „rokona” a hajnalt, úgy kezdi el ő is mondani, hogy már milyen régen látja, tudja, csak nem volt elég bátorsága szólni, mert a világ rossz, megszólták volna, bántották (volna), figyelmeztették (volna), hogy nem szép az ellenséggel...
De hát neki nem is ellenségei, sokkal inkább kebelbarátainak érzi a volt más szemétdombiakat... nincs is ezen sok ragoznivaló, befogadják maguk közé, ugye? És megvédik, ugye, ha jönnek majd a rossz régiek? Leülhet végre valahová? Fárasztó ez a sok forgolódás, ügyködés, harsogás. Nem lehet egy kicsit feljebb ülni valahová? Mintha nem mindenki látná-hallaná. Majd később? De akkor biztosan? Mert a régiek nem is akarták elereszteni. Féltek, hogy nélküle ínséges napok jönnek. Jó, az a bársonyszék jó lesz. Csak még egy kis szélcsend kellene. Egy kis pihenés... Az érckakas szélcsendben unatkozik, úgy érzi, hiábavaló a léte, nem teljesíti azt, amire kitalálták. Emberi változata akkor sincs csendben: jó hangosan mondogatja, milyen hűséges, milyen rendíthetetlen ólomkatona ő. Közben pedig reménykedik, hátha nem veszi észre senki, milyen szánalmas, rozsdásodó bádogdarab csupán.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.