Megint rossz utakon jár a romániai magyar politikum, mert a körvonalazódó baj összefogás helyett újabb széthúzásra ingerli a főszereplőket.
2013. július 10., 09:552013. július 10., 09:55
Bizonyos, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – a készülő közigazgatási átszervezés elleni – tüntetésének időpontja sokakat meglepett. Nem tudom, mi a logikája és főleg a várható eredménye uborkaérés és szénacsinálás, nem kevésbé nyári szabadságolások idején utcára szólítani az embereket. Másfél évtizeddel korábbi székelyföldi prefektustüntetések tapasztalata mondatja velem: nem sok.
Ám, ha a kezdeményezők úgy gondolják: július 20-a legyen csak az első lépés, aztán jöhet a többi, akkor üsse kő, egyszer csak el kell kezdeni. (Ha 1848. március idusán Petőfiék tekintettel lettek volna a morc időjárási körülményekre, ki tudja...) Innentől kezdve az RMDSZ-nek a július 20-ára időzített kezdéssel kapcsolatos álláspontja is különutas. Emlékezzünk csak: csúcsvezetői, illetve intézményi szinten az RMDSZ a március 10-ei marosvásárhelyi autonómiatüntetésről/-ből is kimaradt.
Tehát: a romániai politikum és a sajtó megint romániai magyar radikálisok és néhány ezer hívük akciójaként kezelte (le) az eseményt, hadd tegyem hozzá: az ő szemszögükből teljes joggal és logikával. S mindamellett, hogy akkori „húzásával\" a szövetség vezetése további sok ezreket tartott távol egy amúgy is figyelemre méltó, mérföldkőként és hivatkozási alapként számon tartható megmozdulástól, egyszersmind a figyelmet is elterelte a tüntetés lényegéről.
Márpedig nem a magyar–magyar szembenállásra kell irányítani akarva-akaratlanul a romániai többség és a nemzetközi tényezők – a politikum, a sajtó és a közvélemény – figyelmét, hanem a lényegre, ez esetben arra a valós veszélyre, amely a Székelyföldet és a romániai magyar autonómiatörekvéseket fenyegeti. Mert bárki bármilyen úton jár, ne tévessze szem elől, hogy az eddig nyilvánosságra került közigazgatási átszervezési tervek minden változata szembemegy az erdélyi, ezen belül a székelyföldi magyarság akaratával, és a székelyföldi magyar tömb szétrobbantását tűzi ki céljául. Ezt nem látni, s ellene nem lépni: bűn. A külön utak, bárki bármilyen megfontolásból jár azokon, mindig egyazon célba vezetnek: csődbe.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!