Ünnepvárás és óriáskerék

Nem kell ugyanis decemberig várni, hogy ünnepi kellékekkel találkozzunk – akadnak üzletek, ahol már októbertől adventi légkör fogadja a nyájas vásárlót: díszektől Mikulás-csokoládéig sok mindent beszerezhetnek az előre tervezők. Ha belegondolunk, örülhetünk, hogy a kereskedelem arcéleit meghatározó marketingfogások „csak” ősz közepén, és mondjuk nem augusztusban kezdik árasztani a karácsonyi kínálatot. Hiszen értelemszerűen eltűnik az ünnepnek az egyszeriség miatt is megszülető varázsa, ha folyamatosan, egész évben azt érzékeltetik velünk: karácsony van...

Nemcsak a boltok, az önkormányzatok is idejében nekilátnak az ügyködésnek, már jóval december előtt kezdik berendezni az általában a városközpontokba telepített vásárok kellékeit.

Különben hosszú ideje virágzik Európa-szerte a színpompás adventi rendezvények divatja, Svájctól Németországig, Párizstól Bécsig mindenhol fényárba öltöző vásári bódékkal, hatalmas, messzire világító karácsonyfákkal, körhintákkal, fényfüzérekkel várják az ünnepet. (Igaz, Nyugat-Európában sok esetben már elhallgatják az esemény, az ünnep keresztény jellegét, úgymond a globalizáció jegyében vagy arra hivatkozva, nehogy megsértsék egyesek érzékenységét). Sőt, az egyes vásárok versengenek is egymással a tekintetben, hogy melyik lesz a legszebb. Ezért sok helyen ízlésesen, körültekintően rendezik be a tereket, az épületektől tisztes távolságba helyezik el a kellékeket, úgy, hogy ne rontsák a városképet esztétikai szempontból.

Idén az energiaválság miatt sok helyen energiatakarékos izzókkal igyekeznek spórolni – ez alól nem képeznek kivételt a hazai városok sem, de a ragyogó vásári hangulat alapjában véve megmarad.

Egyébként mi is jó ideje felzárkóztunk az európai trendekhez, ami a karácsonyi vásárokat illeti. Kolozsváron például évek óta ünnepi dísz­be öltöztetik a Főteret, ahol adventkor általában meglehetősen drága karácsonyi kellékeket, enni-innivalót lehet vásárolni. Az ünnepvárást ily módon a külsőségek hirdetik harsányan és jó előre: csillogás, pénz, sok portéka, vásári szórakozás és szórakoztatás.

Azt talán már megszokta a társadalom nagy része – így sokaknak fel sem tűnik –, hogy a kereszténység egyik legfontosabb, a szeretetre és Jézus születésére emlékeztető ünnepe pénz-, vásárlás- és ajándékközpontú alkalommá látszik silányulni sokak számára. Egyre több pénzköltésre ösztönző gesztus jellemzi, és annál kevesebb lelki töltet. De maradjunk a külsőségeknél. Újabban tájainkon is részévé vált az ünnepi „dekorációnak” az óriáskerék – nemcsak a kincses városban, de például Nagyszebenben is.

Ha már elkerülhetetlen a vásári hangulat, akkor akár el is fogadható, hogy ennek része legyen a szórakoztatást célzó, az érdeklődőket a magasba emelő szerkezet. Az már más kérdés, hogy átgondolják-e a vásár szervezői, mekkora térre és pontosan hová helyezik el. Mert a jelek szerint a kincses városban nem jártak el körültekintően. Az idén nyáron újra felszentelt, gyönyörűen felújított Szent Mihály-templom és a Mátyás-szobor közvetlen közelébe, méretéhez képest szűk helyre furakodik be a kivilágított, hatalmas kerék, amelynek a teret uraló látványa több mindent sugall. Többek közt azt, hogy az ízlés, az esztétikum, a városkép és a műemlékek tisztelete „alul marad” a pénzt hajszoló vásárral és a szórakozással szemben. Akár a szeretet ünnepének apropóján is.