A becsületesség és saját vágyálmaink okán is úgy illik, hogy mi, magyarok kellő empátiával közelítsünk a Románia részéről a Moldovai Köztársasággal való egyesülés kapcsán megnyilvánuló törekvésekhez.
2013. december 01., 20:142013. december 01., 20:14
Ismerjük el, hogy a románok nem indokolatlanul szorgalmazzák a Prut által megtestesített határ felszámolását, részükről természetes az azonos gyökerű két nép uniójának igénye. Már csak amiatt is tiszteletben kell tartanunk ezeket a törekvéseket, mivel mi is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy szabadon véleményt nyilvánítsunk arról, milyen jövőt képzelünk el Erdély számára. Viszont Traian Băsescu valószínűleg nem gondolta végig, amikor a napokban újfent román–moldovai uniót szorgalmazott, sőt ami a legfontosabb: az államfő nem számolt az egyesülés valamennyi lehetséges következményével.
Először is a román társadalommal, a bukaresti politikai elittel ellentétben a volt szovjet tagköztársaságban sem a lakosság, sem a politikum nem tart igényt Nagy-Romániára. Az erős orosz befolyás, a kommunista örökség és más történelmi okok miatt a Pruton túli ország nem akar változtatni az egy nép, két ország status quóján, és ragaszkodik Moldova önálló államiságához. Még olyan körülmények között is, hogy a társulási szerződés aláírásával Moldova elindult az európai integráció útján, és belátható időn belül csatlakozik ahhoz az EU-hoz, amelynek Románia 2007 óta a tagja.
Tehát az egyesülés úgymond érzelmi szempontból is problémás, és csupán egyoldalú igény mutatkozik rá. És akkor még nem beszéltünk a kérdés jogi vetületéről! Bukarest – de legalábbis a román államfő – gyakorlatilag a második világháborút lezáró 1947-es párizsi békeszerződés felülvizsgálatát feszegeti, amely alapján visszaálltak a trianoni diktátumban rögzített határok. Márpedig ez lavinát indíthat el a térségben, hiszen Magyarország, sőt Ukrajna részéről is megfogalmazódhat ilyen-olyan igény.
Arról nem beszélve, hogy egyesülés esetén megváltoznának a romániai etnikai arányok, viszont Bukarest nem hunyhatna szemet például a Chişinău által a gagauzoknak biztosított széles körű autonómia fölött. Amit az új helyzetben nem lehetne megtagadni az erdélyi, székelyföldi magyaroktól sem. Márpedig kétséges, hogy Romániának ilyen áron is sietős...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!