A londoni politikusok és a média által a bevándorlók ellen hetek óta folytatott kampány ismeretében borítékolható volt, hogy a brit kormány fittyet hány az EU-ra, és szigorítani fog az uniós polgárok munkavállalási feltételein, korlátozva a szociális juttatások odaítélését is.
2013. november 27., 20:492013. november 27., 20:49
A jelek szerint a Cameron-kormány kész figyelmen kívül hagyni a brüsszeli illetékesek szemöldökráncolását, és akár a szigetország uniós tagságát is feladva foganatosítja a külföldiekkel szemben beharangozott intézkedéseket. Bár az elmúlt időszakban a britek többnyire a románokra és bolgárokra zúdították haragjukat – hiszen a két ország polgáraival szemben az év végén lejár a Nagy-Britannia által érvényesített hétévi átmeneti korlátozás –, a szigetország lakosainak bevándorlásellenessége sokkal mélyebben gyökerezik és hosszú évtizedekre nyúlik vissza.
A világháború után a brit konzervatívok a dél-ázsiai és a karib-tengeri bevándorlóktól féltették életformájukat, a későbbi baloldali kormányok idején pedig előfordult, hogy a beutazó ázsiai nők szüzességét is megvizsgálták. A jelenlegi hisztéria kísértetiesen hasonlít az egykori tory politikus, Enoch Powell híres, 1968-ban elhangzott, Vérfolyam című beszédére. „Bolondoknak, kötöznivaló bolondoknak kell lennünk ebben az országban, hogy évente 50 ezer személyt engedünk be, akik hozzájárulnak a bevándorló népesség jövőbeli növekedéséhez. Az a benyomásom, hogy ez az ország lelkesen építi a saját halotti máglyáját” – jelentette ki közel fél évszázaddal ezelőtt a brit konzervatívok potenciális miniszterelnök-jelöltje, akinek gyújtó hangvételű beszéde nyomán fellángolt az országban a fajgyűlölet.
Bár Powell politikai karrierje nem sokkal később befejeződött, Nagy-Britannia pedig hivatalos politikájává emelte a multikulturalizmus elméletét, ez a teória már rég megbukott. Jelenleg nehezen lehet eldönteni, a britek számára a muszlimok vagy a kelet-európaiak számítanak a legfőbb ellenségnek. A velük szemben táplált ellenszenv és előítélet akkora, hogy immár csak idő kérdése, mikor szakít végérvényesen a szigetország azzal az Európai Unióval, amelynek jogelődjéhez éppen negyven évvel ezelőtt csatlakozott.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!