Újabb fázisba lépett az ukrajnai válság azt követően, hogy több, orosz többségű kelet-ukrajnai megyében is a függetlenségről szóló népszavazás kiírását követelő fegyveresek szállták meg a közintézményeket, Kijev pedig erre válaszul katonai akciót indított ellenük.
2014. április 17., 20:072014. április 17., 20:07
Akár azt is mondhatnánk: polgárháborús állapotok uralkodnak, bár egyáltalán nem biztos, hogy az arcukat símaszkkal eltakaró, jól felfegyverzett egyenruhások ukrán állampolgárok. Az érintett területek lakói viszont, függetlenül attól, hogy helyi „partizánnak” álcázott orosz speciális alakulatok tartják megszállva a hivatali épületeket, vagy sem, jórészt egyetértenek velük. A zömében orosz ajkú polgárok lakta vidékek lakosságának jó része szíve szerint vélhetően inkább elszakadna Ukrajnától, ezen szándékukat pedig a moszkvai propagandagépezet is tüzeli.
Ugyanakkor nagy hiba lenne az Európai Unió és az Egyesült Államok részéről, ha mindenért kizárólag Moszkvát tennék felelőssé. Egyértelmű, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő most látta eléggé erősnek Oroszországot ahhoz, hogy megkísérelje visszaszerezni egykori befolyási övezetének egy részét, és kihasználta az ukrajnai zűrzavart arra, hogy ezt megvalósítsa. Tévés nyilatkozatából immár egyértelműen kiderül: nincs ínyére, hogy a NATO keleti irányba terjeszkedik, ezért stratégiai pozíciójának megtartása, illetve erősítése céljából elcsatolta a Krímet.
Nem szabad elfelejteni ugyanakkor az új kijevi vezetés felelősségét sem. A nyugati hatalmak ugyan az orosz befolyás növelésének megakadályozása érdekében most úgy tesznek, mintha az ideiglenes ukrán kormány kizárólag kulturált és európéer figurákból állna, de azért nem árt emlékezni rá, hogy az újnáci Szvoboda párt is tagja, első intézkedése pedig a kisebbségek számára az anyanyelvhasználatot lehetővé tevő nyelvtörvény eltörlése volt.
Mindazonáltal tény, hogy Európa számára nem lenne jó, ha Oroszország tovább terjeszkedne Nyugat felé. Ukrajna esetében a megoldás az ország föderalizálása vagy a lehető legszélesebb körű autonómia lehet, a keleti részek és Oroszország egyesülésének tilalmával. Fennáll persze a veszély, hogy Moszkva erre előbb-utóbb fittyet hányna. Ám az ukrán vezetés is bebizonyította, hogy a kisebbségek nem igazán bízhatnak benne.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!