2011. július 22., 09:252011. július 22., 09:25
Ez csak a kezdete a „jó” híreknek, melyeket hallani fogunk a következő 12-15 hónapban. Tudniillik elindult a választási kampány, habár még egyik párt sem vallja be. A célpontban persze a korábbi kampányok ígéretlicitálására oly fogékony polgárok tömegei állnak. Mert az alap nélküli ígéretek (származzanak akárkitől) egy dolgot jelentenek: a célközönségnek, a választók többségének ez tetszik, ezt akarja hallani, nem gondolkozik hosszú távon. Így jutunk el a „sodródók” és a „realisták” közötti törésvonalhoz, ami társadalmunkban nemzedékről nemzedékre követhető.
Egy nemzedék gondolkodásmódjára ugyanis döntően rányomja bélyegét az a kor, amelybe beleszületett, fiatal volt, illetve az adott időszak trendjét jelző modellek. Az aktív választók igen jelentős rétegét alkotják azok, akik a kommunizmusban születtek bele és szocializálódtak. (Ide tartozik a politikai-gazdasági életben vezető pozíciót betöltők többsége is.) Többségük megelégedett a gondoskodó állambácsival, a realisták pedig próbáltak megélni, illetve túlélni a rendszerben. A kompetenciák versenyére épülő piacgazdaság logikáját nem igazán értik. Számunkra, az átmeneti nemzedék tagjai számára (harminc–negyvenévesekig) sajnos felejthetetlen a Ceauşescu-rezsim utolsó éveire jellemző villany-, fűtés- és élelemhiány, valamint a kilencvenes évek tétovázó, meg-megtorpanó, demokráciadeficites, „nem tudjuk, mit tegyünk a szabadsággal” átmenete.
Nem csodálom, hogy a korosztályomból sokan apátiába süllyedtek, jó páran a lábukkal „szavaztak” (kivándoroltak), mi pedig kötéltáncosként próbálunk ezen az újabb válságon túljutni. A nálunknál is fiatalabbak életstratégiája jól összefügg a gazdasági boom éveivel és a határok nyitottságával: a „mindent könnyen lehet” magatartás (lásd érettségi) küzd azzal az elvvel, hogy ők okosan bánjanak a lehetőségeikkel. Ami biztos: a jövőben ők és mi fizetjük a számlát, azaz a felelőtlen választási ígéretek ellenértékét. A szép ígéretektől elcsábult többség ugyanis rá fogja bízni az életét azokra a vezetőkre, akik az ország száz kilométer per órával száguldó járművében az út végét jelző (csődbe vezető) tábla láttán meghatóan ecsetelik a sebesség növelésének fontosságát... Bár ne lenne igazam!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!