JEGYZET – Miután a britek kiléptek az Európai Unióból, a francia–német külügyminiszter-páros egy nagyobb együttműködést, több Európát óhajtó javaslattal állt elő – ilyen zanzásított szöveggel foglalkozott sajtónk a témával tegnap-tegnapelőtt.
2016. július 02., 20:202016. július 02., 20:20
Tehát: a Brexit ellenére minden rendben lesz, csak boruljunk egymáshoz, együtt előre a tejjel-mézzel folyó EUtópiába!
Kíváncsi vagyok, hány újságíró olvasta végig az egész kilencoldalas dokumentumot, amelyet eredetileg a TVP Info nevű lengyel hírtelevízió szellőztetett meg. (Itt olvasható angolul) Nem sokan. Vegyük tehát le a rózsaszínű EU-szemüveget (ha rajtunk volt), és nézzük a politikailag legüberkorrektebb bikkfanyelvű szöveg egyszerű magyar nyelvre való fordítását. A nemzetállamoknak annyi, végük, lesz egy politikailag egységes EU szuperállam. Lemondunk az állami hadseregekről és hírszerzésről (tessék?), a NATO-t megkerülve lesz egy összeurópai haderő. Közös költségvetés lesz, lőttek a külön valutáknak és nemzeti bankoknak is, mindenki használja csak az (egyre híguló) eurót.
A bevándoroltatás is közös lesz, majd ők elosztják mindenfelé az ún. „menekülteket\". Ne folytasson senki külpolitikát, majd intézi azt Brüsszel. Satöbbi. Nemsokára, az uborka görbületének szabályozása után egy brüsszeli irodában döntik el azt is, hogy Bivalyröcsöge faluban a házvégi vécéülőke nyílásának átmérője 34 centi kell hogy legyen. A helyi Józsi bácsi nem ért ehhez. (A vécéülőkékről szóló 300 oldalas direktíva betartását egy óriási fizetesű, nyakkendős uraságokból álló különbizottság fogja ellenőrizni Józsi bácsinál.)
Ha valaki még mindig kételkedne a Brüsszel és az egyszerű európaiak közötti új vasfüggönyben: a nyelveket is betiltják. Egy uniós csúcsfityfiritty azt találta ki, hogy az európaiak többsége által beszélt angol már nem hivatalos nyelv, tehát nincs rá szükség az EU-ban. Az Európai Parlament elnöki díszpintye szerint pedig nem tartozik az EU filozófiájához, hogy a tömeg/a nép döntsön a saját sorsáról. Ez lenne az EUtópia? A kisembereknek, (kis) nemzeteknek kuss?
Honfoglaló Árpád fejedelemünk kortársa, IV. (Gyermek) Lajos keleti frank (= német) király legalább őszintébb volt, mikor kimondta: „decretum... ugros eliminandos esse\". Azaz „elrendeljük..., hogy a magyarok kiirtassanak\".
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!