2010. július 23., 12:032010. július 23., 12:03
Politikai ambíciójukat siker koronázta: Orbán Viktorból áprilisban miniszterelnök lett, Băsescunak ezt megelőzően, decemberben sikerült újráznia, mégpedig tusványosi vitapartnere hathatós támogatásával. Hiszen emlékszünk, Orbán – kérdésre válaszolva – éppen Tusnádfürdőn jelentette ki: a romániai államfőválasztás első fordulójában az RMDSZ jelöltjére, Kelemen Hunorra, a másodikban pedig Băsescura szavazna.
Az előzmények ismeretében nem vitás, hogy Băsescu hálával tartozik a Fidesz elnökének, biztatása ugyanis nagyobb súllyal nyomott a latban az erdélyi magyarok előtt, mint a Mircea Geoanát támogató RMDSZ-é. A kérdés csak az, hogy miként viszonozhatja mindezt a román elnök. Ne legyenek illúzióink, a területi autonómia tárgyában ma sem fog mást mondani, mint tavaly, amikor a caracalival asszociálta a székelyudvarhelyi önrendelkezést. Elvárható azonban, hogy a kétoldalú kapcsolatok szorosabbra fűzése terén mindenben partnere legyen Orbán Viktor nemzeti kormányának, főleg az erdélyi magyarság identitásának megőrzése, szellemi-közösségi gyarapodásának elősegítése tekintetében. Borítékolható, hogy a két vezető politikus számos közös elemet talál majd a másiknak az új közép-európai partnerség kiépítéséről vallott stratégiájában, hiszen mindkettő alapvetően a térség országainak hatékony együttműködését szorgalmazza.
Márpedig e téren nem tekinthetünk el a régiót alaposan, Romániát azonban hatványozottan sújtó gazdasági válság kezelésétől sem, amelynek vitathatatlanul jót tenne, ha a két ország kicserélné tapasztalatait és közösen keresne megoldást a kilábalásra, majd a fejlődésre. A tusványosi eszmecsere tehát felér egy új kezdettel. Jó alkalom lesz a román–magyar kapcsolatok kibeszélésére, a közös tervek felvázolására, már csak azért is, mivel Orbán és Băsescu még sokáig meghatározza a két ország sorsát.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.