2011. június 06., 09:542011. június 06., 09:54
Egy akár… vegetáriánusnak is nevezhető korszak. Még jóformán be sem köszöntött az uborkaszezon de már itt is van a legújabb: az uborkás hasmenés. Vagy ha nagyon hangzatos megnevezést szeretnénk, mondjuk, lehetne például Diarrhea Coli Cucumis.
Milyen ellentmondásos, hogy pont arról a zöldségről van szó, amiről többek között azt is tudjuk, hogy fogyasztása kedvező hatással van a gyomor működésére!
Ugyanakkor az már minimum furcsa, hogy miután a spanyol uborkát (figyelem, összeesküvés-elmélet: talán mert van már hangzatos és ijesztő precedens a spanyolnátha kapcsán?) nevezték meg mint a baktérium hordozóját, Spanyolországban nem fordult elő ilyen megbetegedés. Pedig igencsak valószínűtlen, hogy a spanyolok miközben a sajátjukat exportálják, ők maguk máshonnan importált uborkát fogyasztanának. Persze az összeesküvés-elméletek kedvelőinek most már ideális „melegágyat” nyújthat majd az uborkaveteményes, meg az is valószínűsíthető, hogy a Kaszást még rémisztőbb hatáskeltés érdekében akár uborkás pakolással is fogják innen arra ábrázolni, az egészben az a legszomorúbb (természetesen a nem kevés halálos áldozaton túl), hogy úgy néz ki, mégis csak téves diagnózisnak bizonyulhat az uborka ilyen formájú megbélyegzése.
Úgy tűnik, hogy a tavaly az Európa Tanács közgyűlésén megfogalmazott állásfoglalás, miszerint erősen túlzottak voltak a H1N1-járvány körüli előrejelzések, ami világméretű pánikhangulathoz vezetett, nemigen szívlelték meg. És igazából gyomorgörcsöt és hasmenést esetleg azoknak a spanyol termesztőknek és kereskedőknek okozott, akik hetente több mint kétszázmillió eurót buktak az ilyen „zöldségeket” terjesztő hírbe hozás kapcsán.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!