Rostás Szabolcs
2022. augusztus 24., 10:422022. augusztus 24., 10:42
Nehéz lehet úgy szurkolónak lenni, hogy közben mindenkit gyűlölünk. Már abban hatalmas az ellentmondás, hogy egyszerre biztatjuk a kedvenc csapatunkat, és biztosítjuk határtalan szeretetünkről, támogatásunkról, ezzel egy időben pedig a pokolba kívánjuk az ellenfelet – beleértve a játékosokat, azok szurkolóit, és persze a családtagjaikat is –, sőt mindenkit, aki nem a mi csapatunknak szurkol, akinek eltér a bőrszíne a mienktől, vagy más nyelven beszél, mint mi.
A 103 évvel ezelőtt alapított Kolozsvári Universitatea labdarúgóklub drukkereinek számottevő része sajnos nem a csapata iránti szeretetben, hanem a gyűlöletben éli ki magát, és ez évtizedek óta tartó betegség az együttes háza táján. Noha fennállása óta bajnokságot nem sikerült nyernie (ezüstérmes volt 1933-ban) a román élvonalban, és a kupát is egyszer hódította el az öt döntőzés alkalmával, a csapat támogatói a megannyi hullámvölgy (az U többször is a másod- és harmadosztályba kényszerült gyengébb teljesítményei miatt) ellenére sem szégyenkezhetnek a klubtörténelem miatt.
A „vörössapkások” drukkerei azonban nem tudnak örülni annak, hogy a megyei önkormányzat és a kormány 45 millió euróból korszerű arénát építtetett a csapatnak a Szamos-parti városi stadion helyén, tulajdonképpen az sem fontos, hogy hét év után az együttes ismét a román pontvadászat élvonalában játszhat, számukra egy a lényeg: szidni a magyarokat, de legalábbis a városi rivális CFR-t. A Sepsi OSK elleni hétfői találkozót (amely egyébként az első hazai mérkőzésük volt a kolozsváriaknak az Untold fesztivál miatt) is arra használta fel a gárda B-középje, hogy Trianont, a román hadsereg budapesti bevonulását éljenezze, az erdélyi sportkluboknak nyújtott magyar állami támogatásokat kárhoztassa, és további válogatott szidalmakat szórjon a magyarokra. Az U-szurkolók egy részének önmeghatározása, lényege ugyanis a magyargyűlöletben merül ki. Bár olyan nevek öregbítették az elmúlt évszázadban a csapat hírnevét, mint Ivansuc Zoltán, Szilágyi Zsolt, vagy Kovács István (ő edzőként), a fekete-fehér drukkerek kedvenc rigmusa a „Ki a magyarokkal az országból!”…
Ami abban az esetben sem számítana a klub belügyének, ha magánkézben lenne, hiszen az idegengyűlölő, diszkriminatív megnyilvánulások a törvények értelmében ugyanúgy szankciókat vonnak maguk után; remélhetőleg a Román Labdarúgó-szövetség a mostani incidenst is kellőképpen „honorálni” fogja, büntetések formájában. A bökkenő az, hogy a Kolozsvári U fő finanszírozója a kincses város önkormányzata (2022-re 800 ezer euróval támogatta a klub futballszakosztályát), ami olyan értelemben súlyosbítja a helyzetet, hogy a soviniszta egyének a közpénzből eltartott csapatuk mérkőzésein randalíroznak.
Márpedig e sorok írásáig sem az ízig-vérig U-szurkolónak számító Emil Boc polgármester, sem a megyei tanács szintén liberális elnöke, sőt maga a klub sem ítélte el, határolódott el a durva magyarellenes megnyilvánulásoktól. Márpedig egy önkormányzat nem engedheti meg magának, hogy az általa támogatott sportklub drukkerhada folyamatosan okádja gyűlöletét a lelátókról, ezért ha a kincses város polgármestere, önkormányzata komolyan gondolja a toleranciát, az idegengyűlölet elleni harcot, akkor rá kell kényszerítenie az U-t randalírozó szurkolói megrekcumozására.
Angliától Németországon át Magyarországig megannyi példát fel lehet sorolni a rendbontókkal, gyűlölködőkkel szembeni helyes bánásmódra, manapság egyszerű adminisztrációs intézkedés függvénye a beazonosításuk, megbüntetésük, kitiltásuk. No és persze akarat kérdése, viszont egy sportklub tulajdonosa, finanszírozója, vezetősége nem törekedhet magasztos célokra úgy, hogy folyamatosan a gyűlölködő drukkertáborával azonosítják, és persze cipelnie kell a szankciók terhét is. A képlet amúgy pofonegyszerű: a sportrendezvények látogatása, a lelátókon való szurkolás nem alanyi jog, a jegy, a bérlet megváltásához hasonlóan a kulturált viselkedésnek, a toleranciának, urambocsá’ az ellenfél tiszteletének is alapfeltételnek kell lennie.
Minden idők egyik legjobb vízilabdázója, az ötkarikás elsőségtől a magyar Aranycsapat miatt elesett szerb Aleksandar Šapić legnagyobb riválisa, a háromszoros olimpiai bajnok Benedek Tibor két évvel ezelőtt bekövetkezett halálakor vallotta be, hogy a magyar pólólegenda volt az egyetlen vízilabdázó, akire igazán felnézett, akit imádott és tisztelt. Merthogy erről szól az ellenfél tisztelete, és végeredményben a sport.

Ismét dúl az idegengyűlölet a romániai lelátókon, miután magyarellenes skandálások zavarták meg a Kolozsvári Universitatea és a Sepsi OSK mérkőzését az élvonalbeli labdarúgó-bajnokság 6. fordulójában.
Balogh Levente
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rostás Szabolcs
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Makkay József
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
1 hozzászólás