2009. június 30., 10:532009. június 30., 10:53
Persze ezzel nem mondtam semmi újat, hisz a szociálpszichológia már rég foglalkozik a jelenséggel, külön tantárggyá nőtte ki magát a tömeges feltűnéskeltés.
A Magyarországon tevékenykedő Kétfarkú Kutya Párt és a Negyedik Köztársaságot! elnevezésű tömörülések megmutatták, hogyan lehet tiltakozni a tiltakozás ellen. Szervezett felvonulásaik általános tüntetés címszóval futnak, bevallásuk szerint ők azok, akik a cinizmussal és kishitűséggel szemben hisznek Magyarországban. Épp ezért a plakátok feliratait gondosan válogatják, csupa fontos mondanivalót rejtenek: „Viszket a bal bokám!”, „Mindjárt esik az eső!” S mivel általában a paródia azon alapul, hogy a megtámadott fél negatívumaiba kapaszkodva tesszük humorossá a repertoárt, egy ilyen tüntetés láttán hamar rájövünk, miért fullad kudarcba a legtöbb felvonulás.
Kovászna megyében is így gondolhatták, mikor tiltakozásképpen kikerültek a magyar vezetők leváltása után az intézmények elé a gyásztáblák, aminek úgy tűnik, hatása is van. Amennyire egyfajta gesztusnak látszott ez az intézkedés, akkora felhajtás keletkezett körülötte. Azzal kezdődött, hogy ellopták. Majd a tulajdonosok odaláncolták az oszlophoz, válaszul pedig az eredetileg olvasható: „Ebből az intézményből magyar vezetőt váltottak le”, feliratot valaki átfogalmazta, amelyben a „magyar” helyett most „hozzá nem értő” látható. S hogy mindennek teteje legyen, a pénteken elhunyt Michael Jackson fotóit helyezték el a táblán. Mert ahol nem egyértelműek a játékszabályok, s nem egy folyamat pontos lépéseit kell követni, ott kreativitásra van szükség.
Ha mindez interneten, nyílt fórumon történne, pár száz hozzászólás után már eltűnt volna a süllyesztőben a téma.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.