JEGYZET – Ma már kvázi kötelező lett az úgynevezett politikai korrektség, vagyis a másság elfogadásán kívül a másik akármilyen érzékenységének tiszteletben tartása és óvása.
2015. szeptember 27., 20:402015. szeptember 27., 20:40
Nem véletlenül nem beszéltem emberről, mivel a politikai korrektség állatokat, növényeket, tárgyakat egyaránt védőernyője alá vont. A legnagyobb és egyben legnevetségesebb túlzással akkor találkoztam, amikor egy – számomra – kifejezetten kellemetlen és sokszor lerázhatatlan ismerős tudományos fensőbbséggel azt adta elő két buszmegálló között, hogy a legújabb pszichokémiai (vagy pszichofizikai?) felfedezés szerint a vízmolekula is érez.
Épp nem voltam viccelődő kedvemben, nem válaszoltam, gondolván, majdcsak kifogy a szavakból, de ő nekem támadt, és mint egy félkegyelműnek, „érzékletesen” elmagyarázta: a pohárban lévő víz megérzi, hogy szeretettel, mérgesen vagy semmibe vevő közömbösséggel akarom-e felhajtani. Szóval akkor ezentúl a H2O molekula érzékenységére is figyelnem kell? Nem elég a többi? És arra ki fog figyelni, hogy az én idegrendszeremnek mennyi a marhaságtűrő határa?! A busz épp a Körös melletti utcába fordult, beszélgetőtársam pedig lecsapott a lehetőségre: ha nekem ez nyűg, ugorjak a vízbe és bevégeztetett. Próbáltam volna áthárítani őrá ezt a lehetőséget, de ragaszkodott, hogy én, az inkorrektség mintaképe ugorjam. A következő megállónál leszálltam, ennyi telt tőlem.
Mostanában gyakran eszembe jut ez a közel két éve történt eset, mivel a meteorológusok következetesen kerülik a nagyon érzékletes kifejezésünket, a vénasszonyok nyarát. Mert ugye politikailag korrektek. De mi van az indiánokkal? Hogy az Amerikát elözönlő honfoglalók kiirtották őket, és már nem kell a korrektségre ügyelniük, ha indián nyarat mondanak, az az ő lelkiismeretük sara. De nálunk nincs semmi hírértéke. Az is nevetséges volt, amikor néhány éve somolyogva úgy mondták: kezdődik az idősebb hölgyek évszaka.
Alanyi jogon kérem ki magamnak, hogy anyanyelvemet holmi álszent finomkodó „korrektség” nevében megfosszák ékességeitől. Ez minden, csak nem korrektség: éveim számával tudom igazolni: az őszi szép idő igenis megérdemli a régi nevét. S hogy az indiánok mit szólnak hozzá, azt már rendezzék az egymás közti korrektségükkel!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!