2012. március 26., 08:152012. március 26., 08:15
Magyarán: ígért toronyórát lánccal, románul: tengervizet sóstul. S ezzel helyben is vagyunk, mivel nem először állítunk – nem szembe, hanem egymás mellé! – ugyanolyan alapértelmű, de másként megfogalmazott szólást, hangsúlyozva ezúttal is, hogy egyik sem jobb a másiknál (vagy épp a Deákné vásznánál?!), csak a kiemelt árnyalatok különböznek. Egy toronyóra elkészítése ugyanis kimondottan időigényes, nagy szakmai tudást feltételez, s a láncot sem lehet csak úgy, átabotában összedobni, komoly ötvösrutin szükségeltetik hozzá.
Egyszóval: aki ilyesmit ígér, arról tudni illik, hogy se időt, se szaktudást nem kímél azért, hogy valaki(ke)t boldoggá tehessen. Ha csak szóban, akkor is. A tengervíz sótartalmáért viszont az égvilágon semmit nem kell tenni. Azt elvégezte a természet, aki pedig másvalaki(k)nek akar belőle felkínálni, legföljebb bele kell merítenie egy jókora kancsót, s máris tálalhatja. Egy olyan marcona tengeri medvének pedig, amilyennek az utóbbi időben egyre gyakrabban címkézi magát az államelnök, igazán semmiség egy kis tengervizet kimernie. Hozzá se kellene tennem, hogy sóval egyetemben, mivel ez egyszerű túlbeszélés volna. A néhai matróz tehát olyasmiket ígér, ami egyrészt magától értetődik, másrészt, amiért neki a kisujját sem kell megmozgatnia.
De mint mindenben, ez esetben is a részletek bújtatják el az ördög farkincáját. Mert ha olyan nyilvánvalóan kiküszöbölendő, akkor miért is kellett két éven át fizetésnyirbálással megnyomorítani családok ezreit?! Illetve ha az elnöknek a „visszaduzzasztáshoz” legföljebb annyi köze van, mint a tengervizet sóval együtt tálalni, akkor miért a nagy gar és a kakaskodó melldöngetés?! Mert ilyen a természetrajza?! Hát sajnos ilyen. Na de én sem most másztam le a falvédőről, úgyhogy ezúton kérem az elnök környezetében lévő magyarul tudók valamelyikét, tanácsolja: finomítson egy kissé az ígérgetési módszerein, s hogy valamelyest is komolyan vehessük, próbáljon meg legalább egy lánc nélküli toronyórát ígérni. S ha nagyon ragaszkodik a tengervízhez, akkor – egye fene, én nem bánom! – ígérjen egy szép nagy toronyórát – sóval!
Hátha lesz olyan, aki ezt is elhiszi.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok