2009. november 13., 10:362009. november 13., 10:36
Ebben a helyzetben kulcsszó az akarat. Hiszen a vak is látja, hogy bár világviszonylatban valóban akadozik a gazdaság, germanizmusos magyarul: válság van; de azért - ami a romániai, ezen belül erdélyi, székelyföldi vonatkozásokat illeti - azt is lehetetlen meg nem látni, hogy az 1989 decembere óta regnáló kormányok és parlamentek egyike sem szakította el az akarattól a hámot, hogy komoly alternatívára lehetőséget teremtsen. Ne tessenek nosztalgiázni, a népi demokráciák, pontosabban kommunista diktatúrák látszólagos jóléte nem piaci versenyképes nemzetgazdaságokon alapult, ezért (is) állunk ma itt, ahol s ahogy, a számlát pedig valamelyik nemzedék előbb-utóbb amúgy is megfizette volna! Ettől függetlenül, vagy ezzel együtt a rendszerváltozás óta alig történt kísérlet arra, hogy az 1990-es években összeomló állami tulajdonú és vezérlésű gazdaság helyett fokozatosan kinője magát az a magánszektor, amely képes lekötni a bebukó állami vállatoktól elbocsátott munkaerőt. De legalább tekintélyes részét, hogy a munkanélküliségi mutató elbírhatóvá legyen a társadalom, illetve a gyengécske szociális védőháló számára. Ehelyett az állam többnyire abban jeleskedett, hogy az egyébiránt fényűzőnek is mondható költekezéseit szolgáló feneketlen zsákja étvágyát éppen attól a magánszférától elvont forrásokból csillapítsa, amelyek nélkül utóbbi fejlődése, továbblépése ellehetetlenült. Nem újkeletű ez a jelenség, belső-erdélyi, de különösen székelyföldi vonatkozásban az 1900-as évek elején jeles publicisták hívták fel az ilyesmire a figyelmet, miután azokban az időkben Budapest sem látta a tornyosuló bajt. Amúgy a székelyföldi helyzet kapcsán észre lehetne venni, hogy amíg favágókra szükség van, de az asztalosnak nincs munkája, addig a hiba nem a mi fánkból nekünk méregdrága bútort gyártó nyugaton van.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok