Szép csendben, amolyan jóféle veszett fejsze nyeleként ült el a kisstílűnek alig mondható hollandiai műkincslopás körüli hullámverés.
2013. szeptember 03., 19:212013. szeptember 03., 19:21
Helyesebb lett volna azt mondanom, hogy füstbe ment az egész felhajtás, de máig nem egyértelműen biztos, hogy egyetlen \"úri\" gesztussal a lángok martalékává tette-e az egyik tolvaj orgazda anyja mind a hét remekművet, vagy csak kettőt dobott a tűzbe. Több variáns merült fel, vallomások és ellenvallomások érték egymást, szakvélemények és ezek fordítottja, de végeredményben a teljes vagy éppenséggel a töredék igazság kiderítése az nem is az én dolgom, hanem a többé-kevésbé profi nyomozószerveké.
Engem ehelyt az érdekel, hogy közhírré tegyem sokirányúan hasznos ötletemet. Bevallom, amikor először hallottam a hírt, azonnal beugrott az alábbiakban részletesen kifejtendő gondolatsor, nem hüledeztem, nem ijedeztem – rögtön tudtam, milyen irányban kell lépni: felsőfokú tolvajképzőre van szükség. Ha netán valaki félreértené, egyáltalán nem arról van szó, hogy a lopás magasiskoláját szeretném kijáratni az arra jelentkezőkkel, ebben ugyanis már-már akadémiai szinten jártasak a velünk egyazon országban kenyerüket evők közül sokan.
Bizonyság erre a rotterdami mesterakció. A baj a műtárgyak elemelése után kezdődött: valójában nem tudták, mit lopnak el, illetve az elcsórt képeknek mi az értéke. Továbbmenve: ha esetleg a tolvajok tudták is volna, felmenőiknek sejtelmük sem volt a modern festészet nagymestereiről. Helyben vagyunk: a művészetek története, ide értve az iparművészetet és a kézművességet, alaptantárgy volna a tolvajképzőben.
Egy röpke magyarázat: annyit úgyis tudnak, hogy hegedűt, zongorát esetleg üstdobot lopnak-e el, na de a hangszerek márkája az egyáltalán nem közömbös. Továbbá némi kis dráma- és filmtörténetet sem ártana előadni a hallgatóknak, hogy az elmúlt idők eseteiből okulva elkerüljék a csapdákat.
Egyelőre eddig jutottam, mert megfordult ugyan a fejemben a matematika oktatása is, de aztán észbe kaptam: a pénzszámlálás a tolvajlás járulékos szakmája, a bankrablásokról nem is szólva. Itt aztán megrekedtem: a túljelentkezést elkerülendő csak a gyakorló tolvajok, illetve az örökükbe lépni kész utódaik jelentkezhetnek-e vagy minden, orgazdaként számba jövő pereputtyuk. Nem tudom, de nem is foglalkozom vele tovább: az ötletet kikürtöltem, jogdíjra nem tartok igényt, most már az intézményalapítókon a sor!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!