Többet ér a medve élete, mint az emberé

Az elmúlt években sokféle találgatás kelt lábra arról, hogy Romániát ,,medverezervátummá” alakító egykori európai uniós mezőgazdasági biztos, Dacian Cioloș technokrata kormánya titkos háttéralkut kötött Brüsszellel, hogy nálunk lehessen megőrizni Európa ,,érintetlen” medvepopulációját. Habár ezt többen is cáfolták, annyi bizonyos, hogy a Palmer-féle rendelet megjelenésével egy időben nagyon felerősödtek a hangadó környezetvédelmi szervezetek – WWF, ACDB, Milvus, és mások – uniós forrásból finanszírozott medveféltő kampányai, amelyek kivétel nélkül az ember és a medve békés egymás mellett élését propagálták, mintha csak a migránsok elfogadásáról beszélnének.

Ahogy nyolc évvel ezelőtt a technokrata kormány kivette a medvék populációszabályozását a vadászegyesületek kezéből, vadgazdálkodási szakemberek azonnal megkongatták a vészharangot, és jelezték, hogy hamarosan életveszélyes lesz az erdőben barangolni, kirándulni. Figyelmeztetésükre a politikum nem reagált, és minden évben közelharcot kellett folytatni azért, hogy legalább az emberre veszélyes medvéket ki lehessen lőni. Eközben országszerte több olyan vadász és erdész ellen indítottak büntetőeljárást, aki jogos önvédelemből durrantott a medvére.

nem vadgazdálkodást, hanem a sintérek munkáját bízták rájuk, ami nem oldja meg a problémát. Másrészt a vadászokat nem lehet érdekeltté tenni egy olyan feladat ellátásban, amiről eleve hozzá nem értő emberek döntenek.

A probléma orvoslását legjobban dr. Benke József, a Zetelaka és Társai Vadász- és Horgásztársulat elnöke fogalmazta meg: ,,A szakszerűen megszervezett és folytatott vadászat aktív természetvédelem is. A medveállományt vadászattal kell szabályozni, és fontos, hogy az ebből származó hasznot a vadásztársaságok visszaforgassák a vadvédelemre és a vadgazda egyéb kiadásaira. Csak így növelhető a lakosság toleranciája a nagyragadozókkal szemben, a vadgazdák pedig motiváltak abban, hogy megvédjék a nagyragadozókat. Az erdők pompás vadját, a barnamedvét tartalmas vadgazdálkodás keretében lehet megóvni, és a túlszaporulatot olyan vadászokkal tudjuk értékesíteni, akik hajlandók magas árat fizetnie e becses vadért. Követeljük, hogy a medvét ne használják politikai célokra!”

Az igazi áttörést azonban a ,,méregzöldek” szájától félő politikusok nem merik felvállalni. Helyette alibiket keresnek, pótmegoldásokat ajánlanak, és egy-egy emberi áldozat tragédiáját meglovagolva fényezik magukat az őszi választási kampányra készülve.

Egyértelmű, hogy messze állunk a medvék populációszabályozását jelentő szakszerű vadgazdálkodás elfogadásától, erre sajnos továbbra sincs politikai akarat Romániában.