2009. december 11., 13:052009. december 11., 13:05
A jó svájci polgárok úgy döntöttek, vannak dolgok, amelyek illenek az Alpok zöld lankái és hófödte csúcsai által közrefogott konföderáció összképéhez: ilyen a csokoládé, a lila tehén, az ékszerdobozszerű, makulátlan tisztaságú kisvárosok utcáin terjengő sajtfondue-illat, valamint az a több évszázad alatt bejáratott gyakorlat, hogy az öntudatos polgárok szabadon kifejezhetik akaratukat a népszavazásokon. És vannak olyan dolgok is, amelyek ebbe a hagyományos összképbe nem illenek: ilyen például a minaret.
Az úgynevezett balliberális körökben most kínosan toporognak, hogy hát honnan ennyi intolerancia a kantonok országának amúgy demokráciaszerető polgáraiban? Pedig hát nem kell messzire menniük, a példát a maguk háza táján találják meg. Alig egy hónapja hozott a brüsszeli Európai Emberjogi Bíróság olyan ítéletet, amelynek értelmében az olasz iskolákban elhelyezett feszületek sértik az ateista vagy nem keresztény tanulók vallásszabadságát. Mármost jómagam sem tartozom a vallással közeli viszonyban lévő emberek közé, de eddig még sosem tapasztaltam magamon, hogy ebbéli meggyőződésemen súlyos csorbát ejtene bármilyen vallási jelkép látványa.
Éppen ezért kíváncsi lennék, mi is motoszkált a jakobinus-marxista alapokon nyugvó, szélsőséges dogmákon nevelkedett bírák fejében. Netalán attól tartanak, hogy minden iskola alkalmaz egy inkvizítort is, aki hetente felbukkan, és egy zsebmáglyán eléget minden diákot, aki ateista, nem keresztény, vagy egyszerűen csak nem készült? Azért nem tartanám rossz ötletnek, ha az európai kultúra eme „az idegen szép, még ha esze ágában sincs beilleszkedni a mi kultúránkba és elfogadni a normáinkat” elvet való elit öngyilkos kommandóját néhány hétre Iránba vagy Szaúd-Arábiába exportálnánk, hogy ott hirdessék: hülyeség az iskolában imával kezdeni és befejezni a napot. Kíváncsi vagyok, milyen tapasztalatokkal jönnének vissza. Bár egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy bármelyikük is megérné a hazautat.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.