2011. december 16., 10:262011. december 16., 10:26
Mondjuk Nagyszebenben pont a brit gentlemanek hiányoztak, az indiai vadonról nem is beszélve, viszont szabadon kószáló tigris az speciel éppen akadt. A helyi állatkert egyik gondozója ugyanis saját bevallása szerint éppen akkor lett rosszul, amikor a tigrist szerette volna megetetni, ezért nem tudta bezárni a ketrec ajtaját, így a nagymacska megszökött, majd az állatkert kerítését átugorva elindult a város felé. Ezt követően altatólövedékes és éles lőszerrel töltött fegyverrel rendelkező vadászok társaságában az állatkert személyzete a tigris nyomába eredt, ám amikor rábukkantak, hiába találták el kétszer is altatólövedékkel, megpróbált rátámadni az állatorvosra, így az egyik vadász kénytelen volt agyonlőni.
A rendőrség és az ügyészség is nyomozást indított, hogy kiderítsék, hogyan bénázhatott annyit az állatkert személyzete, hogy egy veszélyes vadállat csak úgy városnéző sétára indulhatott. Annyi máris nyilvánosságra került, hogy a tigrist Mihaelának hívták, leltári értéke pedig ötven lej volt, ami máris sok mindent megmagyaráz. Ha egy tigrist Mihaelának hívnak, ráadásul nem becsülik többre egy kétszemélyes multiplex-mozi-élménynél, popcornnal és kólával, akkor nem csoda, ha el akar bujdosni.
De mivel minden rosszban van valami rosszabb, a hírhedt Négy Mancs nevű nemzetközi állatvédő szervezet is megszólalt az ügyben. (Ez az a bagázs, amely hisztéria-hadjáratot indított a magyar libatenyésztők ellen, mondván, tömés közben kínozzák a libákat. A magyar libamájexport ettől tönkrement, a francia meg azóta is virágzik, bár tudomásunk szerint ott sem teleportálás útján juttatják a madarak begyébe a táplálékot.) Most gyilkossággal vádolják a vadászokat, és azt sérelmezik, hogy nem értesítették őket, pedig jelentős tapasztalattal rendelkeznek a nagymacskákkal való bánásmód terén.
Azért csodálatos, hogy volt alkalmuk ilyen tapasztalatok megszerzésére. Ha rajtam múlna, lehetővé is tenném számukra, hogy a jövőben kizárólag a nagymacskák természetes élőhelyén, Indiában és Afrikában fejtsék ki áldásos tevékenységüket a vadak megmentéséért. Ha már az olyan alacsonyabb rendű létformák, mint az itthon vagy bárhol a világban mélyszegénységben élő emberek, nem érik el az ingerküszöbüket.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.