2010. március 12., 10:382010. március 12., 10:38
Igaz, hogy a felmérés objektivitását kérdésessé teheti, hogy a megrendelő maga az MTV volt, de februárban ugyanígy közöltük a Duna Tv rendelte felmérést is, amely szerint viszont ez a csatorna nem hogy nézettebb a „királyi” adónál, hanem egyenesen a legnézettebb Ártándtól keletre. Pedig a helyzet az, hogy ha valaki ismeri az erdélyi, főleg pedig a partiumi valóságot, akkor fölmerülhet benne, hogy a Duna Tv-t első helyen kihozó kutatás során a csatorna erdélyi munkatársainak szűkebb rokonságán kívül nem nagyon kérdeztek meg mást. De komolyan: hihető az, hogy amióta a digitális televíziózás e vidéken is meghonosodott, az erdélyi magyar, aki immár akár tucatnyi magyar csatorna közül választhat, továbbra is a Dunát nézi a legszívesebben? Tíz évvel ezelőtt ez még valós adat lehetett - legalábbis a Királyhágótól keletre. Persze lehet, hogy a tévé budai székházában még ma is vannak, akik úgy látják az erdélyieket, mint akik a napi robot után hazaszekereznek, megmosdanak a lavórban, majd szobabiciklire pattanva áramot fejlesztenek, hogy a régi fekete-fehér készüléken kizárólag Duna Tv-t nézzenek (természetesen mindezt népviseletben), csak hát a helyzet az, hogy itt sosem dunatévé-magyarok éltek. Úgyhogy a Barátok közt vagy a Hal a tortán ma már Erdélyben is ugyanúgy a mindennapok része, mint Battonyán vagy Nemesmedvesen. Amúgy meg az MTV felmérése józanul gondolkodva már csak azért sem lehetne kifogás tárgya, mert az nem értéksorrendet tükröz. A Duna zömmel kulturális és közéleti műsorokat sugároz, amelyek egy szűkebb réteghez szólnak. A többség - akárcsak máshol - azonban inkább a Maunika-show-ra meg Győzikére vevő. Persze volt idő Magyarországon is, amikor a kesztölci tapétagyár munkásai is színházi közvetítést néztek este a tévében - de ez még a 80-as években történt, amikor az MTV volt az egyetlen csatorna. Lehet, hogy a Duna Tv illetékesei nosztalgiával gondolnak azokra az időkre - erre enged következtetni az a szánalmas gesztus, hogy még az övéktől eltérő álláspontot leközlő médiumokat is a jogászuk fenyegeti meg -, de a helyzet az, hogy a kádári-ceauşescui egycsatornás totalitarizmus fölött már igencsak rég eljárt az idő. Legalábbis Erdélyben mindenképpen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok