Nem mindennapos eseménynek lehettek tanúi múlt szombaton a kolozsvári Széchenyi téren sétálgatók: magyar és román ajkú polgárok együtt tüntettek Erdély önrendelkezéséért.
2013. május 23., 08:042013. május 23., 08:04
Bár csupán tucatnyi embert mozgattak meg az egyik közösségi portálon immár több mint ötezer támogatót számláló csoport létrehozói, mégis sikeresként értékelték kezdeményezésüket – a főszervező szerint kétévnyi internetes mozgolódás után jó volt kilépni a virtuális térből, és végre az utcán is hangot adhattak autonómiaigényüknek.
A kék-piros-sárga alapú, turulmadaras, napos-holdas, hétbástyás címerrel ellátott zászlók zavartalanul lobogtak a napsütésben, miközben a résztvevők felolvasták a Románia kormányának és parlamentjének címzett beadványukat, amelyben autonómiát követelnek Erdélynek és Kolozsváron székelő regionális kormányt. A szöveg ezzel a mondattal zárul: „Ami a másé, az nem kell, de ami a miénk, azt nem adjuk!\"
Bár a kolozsvári esemény hordereje gyakorlatilag kimutathatatlan, azért mindenképpen figyelemfelkeltő akciónak tekinthető. Jól tudjuk, hogy sok erdélyi román gondolkodik ugyanúgy, mint mi, csak még sohasem láttuk őket egy helyen. Hogy mi, de még inkább Bukarest is lássa végre, nem csak politikai vagy kocsmai szólamok szintjén él az önrendelkezési igény, hanem közösségi, nemzeti hovatartozástól független akarat áll mögötte.
A megnyilatkozási tér pedig nem lehet más, mint az utca: ki kell csalni a nap alá mindenkit, akire már nem hat a tömeges agymosás, és túllát a pillanatnyi egyéni bajain. A márciusi marosvásárhelyi autonómiatüntetés felemelő hangulata a bizonyíték arra, hogy a felvonulás olyan eszköz, amely jól szolgálhatja a célt – nem kell félni tőle. Mert el kell hinni végre: a közös tér ma Erdélyben nem a bajkeverőké vagy a megtorlóké, hanem azoké lehet, akik szívükön viselik tágabb otthonuk sorsát.
Ez az irány, amelyet a jelenlegi, a Dâmboviţa-partról fújó erős ellenszélben követni kell. És ebbe az irányba kellene bevezetni a román többség élhető közösségben gondolkodó tagjait is. Mi, magyarok egyelőre csak annyit tehetünk, hogy példát mutatunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!