2012. június 01., 09:102012. június 01., 09:10
Ez nem azt jelzi, hogy az állam azt sem tudja, mit kezdjen töménytelen vagyonával , csupán azt, hogy egyrészt az egyenlők között ma is vannak egyenlőbbek, másrészt azt, hogy a frissen hatalomra került szocialista-liberális kormány ugyanúgy az ortodox egyházat tekinti egyik legfőbb partnerének a magyarlakta erdélyi települések etnikai és vallási arányainak megbontásában, mint elődei. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen egyrészt kampány van, és a Nyírő-újratemetés kapcsán a bukaresti hatóságok részéről tapasztalt ámokfutás (amit az sem enyhít, hogy a magyar fél sem teljesen támadhatatlan az ügyben) már jelezte: a magyar kártya kijátszása továbbra is része marad a kabinet kampánystratégiájának.
Másrészt vannak távlatibb, „magasztosabb” célok is: arra számítanak, hogy az államegyházként funkcionáló román ortodoxia segítségével egyszer sikerül teljes mértékben, véglegesen meghódítani a még ma is nagyszámú magyar által lakott vidékeket. A bankfiók épületére az ortodox egyháznak amúgy egyházként nincs szüksége, hiszen az ország egyik legvirágzóbb vállalkozása, éves bevétele eléri a 90 millió eurót. A hódítás letéteményeseként viszont annál inkább, hiszen minden, magyar közegben ortodox kézbe kerülő ingatlan egyben azt is jelenti, hogy az román kézbe került.
Ha a kormány komolyan gondolja az ajándékozást, akkor valóban itt az ideje a nemzetközi közvéleményhez fordulni. A hivatalos EU ódzkodása a kereszténységtől ez esetben abszurd módon akár még kapóra is jöhet – most akár még Daniel Cohn-Bendit-et és elvtársait is szívesen látnánk, hogy az erdélyi és partiumi városok főterén tüntessen a fasiszto-klerikális reakció kisebbségellenes lépései ellen. Persze komolyabb fellépésre is szükség lesz – abban ugyanis biztosak lehetünk, hogy a hagymakupolás térhódítás magától nem áll le.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.