JEGYZET – Mint a búvópatak, úgy tűnik fel és el időről időre a tanerők bérezésének mindenki számára kielégítőnek mondható rendezésében a teljesítményfüggő többletjuttatás kérdése.
2015. június 09., 19:252015. június 09., 19:25
Aztán gyorsan le is kerül a napirendről, nemcsak azért, mert a papagáj berikácsol, hogy „nincsen pénz, nincsen pénz!”, hanem mert a teljesítmény fogalmának szabatos megfogalmazása sem igazán könnyű.
Mármint gyakorlatilag, mert elméletben születtek, születnek és születni is fognak olyan hajmeresztő teljesítményigazolások, hogy bármelyik mesterfodrásznak dicsőségére válna az érvek hallatára felvillanyozódott tincsek tömkelege. Kezdve azzal: nem egy tanár igazolta a többieknél nagyobb teljesítményét azzal, hogy minden órájára bemegy, osztályfőnökként pedig kapcsolatot tart a szülőkkel.
Vajon egy orvosnak emelné-e az ázsióját, ha az érkező beteget méltóztatná megvizsgálni? Vagy az asztalosnak, ha különbséget tudna tenni azonnal egy falemez és egy kődarab között?! Volt olyan is, aki azt hozta fel dicsőségéül, hogy majdnem mindenik diákjának tízese van az ő tantárgyából – azt ugyanis már nem volt mersze állítani, hogy kitűnően tudnak is, mert ha valakinek eszébe jut ellenőrizni…
És a tantárgyversenyek?! A „véletlenül” jó előre szájba rágott tételek, a megyei szakaszon megkapott maximális osztályzatok, melyeket viszont sehogy sem igazolt vissza az országos szakasz? Ennek viszont nagyon sok az ellenpéldája is: a kiváló eredmények, országos kitüntetések, a jutalmul elnyert külföldi ösztöndíjak. Mindez természetesen nem elsősorban a tanerőn múlik, hanem a diák tehetségén, szorgalmán, érdeklődésén, mert e nélkül a semmiből csakis semmit lehetne kihozni.
Annál szomorúbb, amikor olyasmit hallani, hogy a díjazott csodálatos tudás mégsem érhet be, mert nincs pénz a távoli egyetemre utazni az elnyert ösztöndíj értékesítésére. Egyszóval könnyű azt a politikusnak bedobni, hogy legyen a bérezés teljesítményfüggő, mert az ő fizetése sem attól nagyobb, hogy többet dolgozik, attól esetleg talán, hogy másénál nagyobb a szája. De ez még nem teljesítmény.
Nem akarok jósolgatni: hamarosan kezdődik a nagyvakáció, szeptemberig sok víz lefolyik a kisebb-nagyobb folyókon, történhet olyasmi, ami mellett eltörpül a tanári teljesítmény, s ha valaki mégis megkérdi, felel majd rá a papagáj: nincs pénz!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!