Balogh Levente
2022. november 19., 19:222022. november 19., 19:22
Katarban nincs értékelhető színvonalú labdarúgás, a sportnak nincsenek is igazán hagyományai az országban, és az időjárási viszonyok sem kedvezők az intenzív sporttevékenység számára. Vagyis gyakorlatilag semmi sem indokolja, hogy labdarúgó-világbajnokságot rendezhessen.
Mindezek ellenére, mivel a 21. században élünk, természetesen Katar rendezheti a 2022-es labdarúgó-világbajnokságot. A nyári forró, sivatagi időjárás miatt most, november végén, illetve december elején. Ami alapvetően senkinek sem jó: sem a játékosoknak, sem a szurkolóknak. Hiszen előbbieknek a kényszerűen megszakított bajnokságok után alig marad idejük pihenni, majd a válogatottal készülni a megmérettetésre, ebben pedig masszívan benne van annak a veszélye, hogy a csapatok nem tudják majd a maximális teljesítményt nyújtani, a túlterhelt játékosok pedig megsérülnek.
A szurkolók öröme sem lehet felhőtlen, elvégre az ilyen nagy viadalokat nem véletlenül rendezték eddig nyáron. Egyrészt azért, mert a játék őshazájának számító Európában ekkorra esnek a szabadságolások, így az embereknek több idejük van meccseket nézni, illetve akár elutazni a mérkőzések helyszínére, másrészt az időjárás is kedvez a tömeges szabadtéri meccsnézéseknek, arról nem is beszélve, hogy a vendéglátóhelyek teraszai is kellemesebb helyszínnek bizonyulnak a belső tereknél. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a nyár a sörgyártók számára is kedvezőbb, hiszen a 30 fok közeli vagy afölötti hőmérsékletben lényegesen több nedűt fogyasztanak a szurkolók, mint télvíz idején.
És hogy akkor mégis kinek jó ez az időpont? Nos, „csak” a rendezés jogát a kis emírségnek adó Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) illetékeseinek. Na és persze a teljhatalmat gyakorló katari emír családjának, illetve az ottani cégeknek. A FIFA illetékesei persze szép szólamokba csomagolják, hogy miért is kell – a labdarúgást népszerűsítendő – ilyen, enyhén szólva is egzotikus helyszíneken vb-t rendezni.
Tény, ami tény, a brit fennhatóság alól 1971-ben felszabadult Katar tényleg meglehetősen egzotikus ország: féldiktatórikus, az iszlám jogot, a saríát jogrendszere egyik alapjának tekintő államról van szó, ahol a híradások szerint a stadionépítések során a külföldi vendégmunkásokat jóformán rabszolgaként kezelték. Ahol az emír és családtagjai birtokolják a kulcspozíciókat, ahol a nyugati értelemben vett emberi jogok és szólásszabadság ismeretlen fogalmak, és ahol a hatóságok éppen eltiltották a sörcsapokat a stadionok közeléből, nehogy az igazhívő szurkolókat kísértésbe vigyék. Igaz, van egy jókora előnye is: kőolaj- és földgázkészleteinek köszönhetően dúsgazdag országról van szó. Ami minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy megkapta a rendezés jogát.
Kiálthatunk korrupciót – és vélhetően nem is teljesen alaptalanul –, de az a helyzet: a tény, hogy nem csupán felvetődhetett a döntés, miszerint Katarnak ítéljék egy világbajnokság rendezési jogát, hanem meg is történt, nem csupán annak a jele, hogy a világ futballvezetőinek egy része nem utasítja vissza a jó szívvel kínált apró ajándékokat, hanem a globális gazdasági és politikai befolyás terén az elmúlt évtizedekben bekövetkezett hangsúlyeltolódásé is. Ugyanis jórészt mi, illetve a magát a demokratikus értékek letéteményesének és hirdetőjének tekintő Nyugat fosszilisüzemanyag-igényei tették olyan hatalommá a kis öböl menti országot, hogy simán képes megrendezni a legnagyobb világesemények egyikét. Hogy olyan infrastruktúrával és szociális ellátórendszerrel rendelkezik, amely még számos közép-európai ország számára is csak vágyálom, és hogy (igaz, a hírek szerint nem kevés emberélet árán) világszínvonalú stadionokat épített, amelyeket aztán a torna után részben visszabontva – vagy egy esetben plázává és sportkórházzá alakítva – hasznosít majd tovább, az elbontott részeket pedig nála szegényebb sorsú országok sportinfrastruktúrájának fejlesztésére ajánlja fel.
Nem árt hozzászokni, hogy a klasszikusan értelmezett nyugati világ mellé – jórészt éppen neki köszönhetően – nem csupán felzárkózik a harmadik világbelinek nevezett országok egy része, de sok tekintetben – mint a gazdasági fejlődés, sőt az innováció – meg is előzi.
És számíthatunk arra, hogy a következő egy-két évtizedben újabb és újabb „egzotikus” országok jelentkeznek majd be foci-vb rendezésére. Ha pedig a katari világbajnokság anyagilag sikeresnek bizonyul, a FIFA illetékesei nehezen mondanak majd nemet, elvégre az ottani cégek által befizetett szponzorpénz mindig jól jön.
Persze egyáltalán nem kizárt, hogy a szokatlan, téli időpontban megrendezett katari vb minden idők egyik legizgalmasabb és leglátványosabb tornája lesz. De azért remélhetőleg megmarad egyszeri élménynek.
Rostás Szabolcs
A várakozásoknak megfelelően túlélte ugyan a bukaresti kormány a bizalmatlansági indítványokat, ám a társadalmi és koalíciós feszültségek továbbra is próbára teszik a kabinetet. Ezen belül Ilie Bolojan alatt erősen inog a miniszterelnöki szék.
Rostás Szabolcs
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Balogh Levente
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Balogh Levente
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Balogh Levente
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Balogh Levente
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Rostás Szabolcs
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
szóljon hozzá!