2009. július 01., 10:492009. július 01., 10:49
Dobogónk második fokán az az öregúr áll, aki a bejárati ajtó előtt üldögél két halálra éheztetett kutyája társaságában. Cerberus nem őrizte olyan hűségesen az alvilág kapuját, mint ahogyan ez a két dög morog a bejárat előtt. Teljes terrorban tartják a minimálbérüket költögető proletár tömeget. Ha nem adunk valamit a tatának, akkor kapunk egy, de lehet, hogy két istenes harapást a hátsónkba. Meggondolandó alkutárgy. Vagy fizetünk az öregnek egy fél pénzt, és veszünk egy kiló csirkecombot tízért, vagy nem fizetünk neki semmit, de akkor háromszor annyit kell majd lepengetnünk a sürgősségin. Megérdemelten övé a második hely.
A pálmát viszont egyelőre az az ápolatlan külsejű, erősen testszagú bácsika viszi el, akinek az a jó szokása, hogy kérdés nélkül betör az emberek intim zónájába. Kiszemel valakit, odarohan hozzá, és elkezdi cibálni ott, ahol éri. Megrángatja ruháját, csomagjaikat, meghúzza a lányok haját. A nők sikítva menekülnek előle, a férfiak megdöbbenve pislognak. Jogosan teszik fel magukban a kérdést: Hol vagyok? A válasz egyszerű: egy balkáni kisváros üzletének parkolójában.
A benn dolgozó kiszolgálók nem szentelnek különösebb figyelmet az említett olimpiai mérkőzésnek. Számukra az a fontos, hogy a megtépázott vásárló, miután hősiesen átküzdötte magát a felsorolt akadályokon, és még van kedve vásárolni, minél több pénzt hagyjon náluk. Ki ne vigye, mert ott elveszik tőle a rászorulók. A vásárlók pedig védelemre szorulnak, mert lassan rettegve veszik meg a mindennapi kenyerüket. Fontos, hogy segítsünk az elesetteken, de az már nincsen rendben, hogy erőszakkal követelik tőlünk a segítséget. Kár, hogy az állam bácsi nem a fenn említett üzletbe jár vásárolni.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.