JEGYZET – József Attila versével próbálom rávenni magam, hogy örüljek a naptár mutatta dátumnak: tavasz van! De gyönyörűnek egyáltalán nem találom.
2016. március 01., 19:342016. március 01., 19:34
Mert a tél olyan nyálkás-nyúlós volt, hogy elment a kedvem vizsgálgatni, élednek-e már a fák. Nem mintha hiányozna nekem a kegyetlen téli hideg, amikor – nagyanyám szavajárásával – lefagy még a lónak is a szarva, nem hiányzik a nagy hó, a csúszós utak, hiányzik viszont az a varázs, amikor február végén el lehetett kezdeni a tavaszvárást. Amikor pedig megérkezett, akkor tartott is szépen: lehetett rácsodálkozni a virágba borult fákra, hagyni, hogy belekapjon a nyitott kabát szárnyába a szél, az a bizonyos tavaszi, ami vizet áraszt. S ha nincs igazi tél, akkor mindez elmarad.
Félek, hogy ez az utóbbi, az áradás, jön be menetrendszerűen idén is. Jönnek a vizek és velük a sok-sok panaszkodás, hogy oda egy élet munkája, holott tavaly – esetleg – ennél is nagyobb volt az ár. De biztosításra épp azok nem szánnak pénzt, akik könnyen nekilóduló folyók vagy patakok mentén laknak. Nem biztosítanak, mert sokszor örülnek, hogy élnek. Évről évre nehezebben.
Most volna ideje a faültetésnek is: nem látok szorgoskodó kertészeket, amint épp facsemetékkel bajlódnának. A fűrészek viszont sok helyen munkába álltak, maradt még kivágni való faóriás. Lerágott csont, legyintenek sokan, kár is vesztegetni a szót. Kár, valóban kár, vissza a tavaszhoz. Az életkedvet gyilkoló, nyomott felhők alatt a fiatal költő ujjongásához, ami arra emlékeztet, hogy a tavasz valójában mindennek a megújulását, éledését, újjászületését kellene hogy jelentse.
„Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! / Mit beszélsz? Korai? Nem volt itt sose tél! / Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel / a mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!” Jó, próbálkozom átvenni a költői lelkesedést és nem olyasmire gondolni, hogy hamarosan beáll a tikkasztó meleg, a sivatagi forróság… nincs mit tenni, azok, akikre valamennyire is tartozik, inkább csak beszélnek a feladatokról: hogy lehetne, hogy kellene megállítani a globális felmelegedést. És jósolgatják a katasztrófákat, melyek előbb-utóbb várhatók. Mintha nem volna elég más bajunk! Ha árvíz nem is lesz mindenütt, az emberáradat folyton nő. Nem lehet nem rá gondolni, legföljebb enyhíteni azzal: tavasz van! Gyönyörű?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!