2011. szeptember 28., 09:512011. szeptember 28., 09:51
Mivel azt gondoltam, hogy a polgármeasteri hivatal küldte őket, ajtót is nyitottam az igazolványukat kéretlenül is mutogató rovarirtóknak. Míg az egyikük nekiállt beindítani a náluk levő furcsa műszert, a másik szorgalmasan magyarázott nekem. Közben viszont gyanút fogtam, és – még a művelet elkezdése előtt – megkérdeztem, hogy kerül-e ez nekem valamibe. Erre pedig mondták, hogy igen, tulajdonképpen az akcióért 80 lejt kell majd fizetnem, de amikor látták, hogy megy fel a pumpám, elkezdtek hátrálni kifelé, mondogatva, hogy „nem probléma, ez nem kötelező”, és továbblobogtatták az igazolványukat. Mikor sikerült kitessékelni őket, utánanéztem az interneten a cégnek, melyre hivatkoztak, viszont olyan nevű vállalkozást, melynek nevében ők felléptek, nem találtam a világhálón.
Nem tudtam viszont kivédeni a Szatmárnémetiben gázt szolgáltató E.on tarhálását, mely egy szintén teljesen fölösleges, kamubeavatkozásért 90 lejt szedett le rólam. (Azt ugyanis, hogy valaki szappanhabot fecskendez a gázcsövekre, és addig pamacsolja jobbra-balra, amíg a kollégája nem végez a papírmunkával, nem nevezném vizsgálatnak.) Itt nem volt kecmec – megmondták: kisanyám, vagy fizetsz, vagy levágjuk a gázodat. Ez egy eléggé morcos reggelen történt, és megmondom őszintén, meglehetősen csúnyán beszéltem velük. Mikor a papírkitöltő szakember kérte a műszaki vizsgáról szóló bizonylatot, megkérdeztem tőle, hogy ha egyszer céljuk úgyis az, hogy kiraboljanak, akkor még mi a fenének sétáltatnak papírok után? Úgyhogy a bizonylat nem kellett. Aláírás helyett pedig karikákat rajzoltam a papír aljára, amit szintén sértésnek vettek, de – mint kiderült – a kézjegyem hitelessége sem volt fontos. (Mint utólag megtudtam, én még azok közé tartoztam, akiktől úgy követeltek pénzt, hogy valóban kiszálltak, mivel volt rá példa, hogy olyan, évek óta nem használt lakás esetén is követelték az ellenőrzés árát, ahol a gázóra le van pecsételve.)
Szóval rablóékkal egy-egyre állok. Nagyon nehéz ugyanis felvenni olyanokkal a harcot, akik a harácsolás jogát hatalmon levő vezetőinktől vásárolták meg, és maguk mögött tudják az egész államapparátust a csóró polgárral szemben.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.