VEZÉRCIKK – Immár tény, hogy a Fidesz az idei második időközi képviselő-választáson is veszített: Rig Lajos, a Jobbik jelöltje győzött Tapolcán.
2015. április 16., 20:242015. április 16., 20:24
A Jobbik előretörését nem kell alábecsülni – de túldimenzionálni sem. Magyarországon, sőt Erdélyben is voltak olyan hangok, amelyek a fasizmus visszatérésének veszélyével riogattak, miközben kijelenthető, hogy ha nem is nyíltan, de fű alatt, tetteiben a romániai fősodratú pártok mindegyike van annyira soviniszta és kisebbségellenes, mint a Jobbik.
(Nem mintha ez Vona Gábor pártját – minden, kétes hitelességű cukiságkampány és néppártosodási törekvés ellenére – szimpatikusabbá tenné. A szélsőségesként nyilvántartott párt sikere nem csupán az ország, de az egész nemzet megítélését rontja, különös tekintettel a határon túli nemzetrészek helyzetére, amelyek számára fontos, hogy anyaországuk minél nagyobb nemzetközi tekintélynek örvendjen).
Nem valószínű, hogy arról lenne szó: a magyar társadalom szélsőjobb irányba tolódott volna. A Fidesz szavazói egyszerűen inkább otthon maradtak.
Az ok az lehet, hogy azt kellett látniuk: a tavalyi győzelem után a kormányoldal beleállt egy csomó teljesen fölösleges konfliktusba, az internetadótól a reklámadóig. Emellett a korrupciós vádak, illetve egyes politikusok urizálása sem a népszerűségét növelték.
Ráadásul a Simicska Lajos elleni „háború” még inkább megzavarhatta a jobboldali szavazókat, akiknek azt kellett konstatálniuk, hogy a kormányoldal immár saját hátországával is viaskodik. Ezért inkább nem voksoltak, és ezzel üzentek a kormánynak: az eddigieknél kevésbé konfliktusos időszakra vágynak.
Az mindenesetre beszédes, hogy a veszprémi siker után – ahol függetlennek álcázva aratott sikert jelöltje – a balliberális oldal csúnyán leégett. Vagyis a polgárok továbbra sem tartják hiteles alternatívának.
A kérdés most az: milyen következtetéseket von le a kormányoldal arra vonatkozóan, hogyan szerezheti vissza a bizalmat, és akadályozhatja meg a felszálló ágban lévő Jobbik további erősödését. Annyi bizonyos: a tapolcai eredményből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni a 2018-as választásokra vonatkozóan. Viszont meghatározó lehet a kimenetelüket illetően.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!