2012. november 26., 09:092012. november 26., 09:09
Mintha már azáltal, hogy a nyilvános térben elhangzik a „föderalizmus” vagy az „autonómia” szó, súlyos veszélybe kerülne Románia területi épsége és az alkotmányban a szerzők vágyvezérelt gondolkodása nyomán rögzített, és ezáltal – az autonómiával szemben – „megidézni” kívánt, de a valóságban amúgy nem létező nemzetállami mivolta. Amúgy is a sajátos romániai viszonyokat tükrözi, hogy egy televíziós illetékes saját hatáskörben dönti el, mi tekinthető alkotmányosnak és mi nem, miről lehet beszélni és miről nem, megsértve ezáltal a szólás- és véleményszabadság alkotmányosan garantált jogát.
Arról nem is beszélve, hogy a regionális öntudatról, föderalizmusról, illetve a régiók nagyobb önrendelkezéséről, Bukaresttől való függésük csökkentéséről szóló közbeszéd már a román közösségen belül is létjogosultsággal bír – elég csupán megnézni a Transilvania Live televízióban esténként Sabin Gherman lapszemléjét, amelyben néha olyan kijelentések hangzanak el a centralizált román állambererendezkedéssel kapcsolatosan, amelyek nyomán még a magyar közösségen belül is sokan felkapják a fejüket.
Egyébként érdemes kitérni az EMNP kampánykommunikációjára is, amelyben az autonómia mellett most központi szerepet kap a korábban kevésbé emlegetett föderalizmus. Ez ugyanis radikálisabb követelés, mint az autonómia, ami akár azt is eredményezheti, hogy utóbbi – a szövetségi államberendezkedéssel összehasonlítva – akár már elfogadhatóbb, szalonképesebb is lehet a többségi társadalom szemében. Persze ma még ez is csupán a vágyvezérelt gondolkodás kategóriájába tartozik – előbb azt kell elérni, hogy senki se minősíthesse tabunak, ne korlátozhassa alkotmányellenes módon a róluk való nyilvános beszédet.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.