Hiába a sok akciófilm, amelyekben mindig a hihetetlen adottságokkal megáldott jó zsaru kerekedik felül, hiába a biztos megélhetés – az erdélyi magyar fiatalok nem arról álmodnak, hogy rendőrök legyenek Romániában.
2013. június 05., 09:082013. június 05., 09:08
A bukaresti Alexandru Ioan Cuza Rendőr-akadémián először három évvel ezelőtt hirdettek meg elkülönített helyeket a magyar anyanyelvű felvételizők számára is. Ez akkor nagy fegyverténynek számított, hiszen a tömbmagyarság vezető politikusai régóta hangoztatták, mennyire fontos lenne, hogy a rendőrök beszéljék azoknak az anyanyelvét, akiket szolgálnak és védenek. Akkor, 2010-ben – rendészeti, csendőri, tűzoltói, határrendészeti és levéltárosi szakon – összesen 34 magyar fiatalt vártak a bukaresti akadémiára. Hatvan magyarul érettségizett diák szerencsét is próbált, de közülük csupán 19 jutott át a megyei előválogatókon, az akadémia felvételi vizsgáit pedig végül egyetlen lány vette sikeresen.
A szakma népszerűtlensége, illetve a rossz vizsgaeredmények miatt idén már csupán hat magyar anyanyelvű diákot vesznek fel az elit egyetemnek számító bukaresti akadémiára, és csak a rendőrképző szakon. Hiába az elkülönített helyeket kiharcoló RMDSZ népszerűsítő kampánya (emlékezetes egy korábbi internetes hirdetmény, amelyen egy Supermant ábrázoló, rendőrkalapos figura áll, s mellette a szöveg: Nem kell szuperképesség! Elég, ha magyar vagy és felvételizel a rendőr-akadémiára!); hiába az Etnokulturális Kisebbségek Központja által szervezett szakmaismertető tábor (amely idén már elmarad) –, ez nem az az életút, amelyet a pályaválasztás előtt álló erdélyi magyar fiatalok elképzelnek maguknak.
És ez nem a szigorú követelmények, a nehéz románnyelv- és történelemvizsga miatt van. Az érdektelenség legfőbb oka az a jól beidegződött kép, amelyet maga a hatóság alakított ki sokakban. A rendőr ugyanis hosszú ideig egyenlő volt azzal az erőszakos, elnyomó hatalommal, amely alaposan „rendet teremtett\" ott is, ahol nem kellett volna. Nagyon nehéz felismerni, hogy ezt az iszonyt éppen úgy lehetne legyőzni, ha egyre több, közülünk való kis szuperhős bújik a most még rettegett egyenruhába.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!