VEZÉRCIKK – Veszélyes vizekre eveztek a Nemzetstratégiai Kutatóintézet halászai, ám vitathatatlan érdemük, hogy olyan problémákat hoztak felszínre, amelyekkel sokkal többet kell foglalkozni, mint eddig.
2015. május 19., 20:152015. május 19., 20:15
A szórványmagyarság a kisebbségi lét súlyos következményeiről szolgáltat nap mint nap „élő tudósítást”, ám a kétségbeejtő, egyúttal tanulságos történések ellenére eddig nem született átfogó mentési stratégia. Abban egyetértés mutatkozik, hogy a legfontosabb cél a szülőföldön maradás és az anyanyelven való boldogulás, ám a szülőföld igen tág fogalom, amely szubjektíven megítélhető jelentéstartalmat hordoz.
A nem olyan régen Budapesten megalakult Nemzetstratégiai Kutatóintézet úgy döntött, saját szakállra belevág a szórványmentésbe, a jelek szerint Erdély szintjére „kitolva” mindannyiunk szülőföldjének határait. A besztercei és medgyesi példák arról tanúskodnak, hogy a Szász Jenő által vezetett intézet a tömbmagyarság óvó szárnyai alá menekítené a diákokat, nem törődve azzal, hogy ösztöndíjjal, ingyenes bentlakással és utaztatással kecsegtetető ajánlatuk tönkreteheti azt, amin évek óta vért izzadva munkálkodnak a „végeken”.
A székelyföldi küldöttek besztercei és medgyesi kampánya nagy felháborodást váltott ki – abszolút jogosan, hiszen Szász Jenőék anélkül indultak el egy úton, hogy széles körű egyeztetést folytattak volna az érintettekkel, a helyi közösségek tagjaival, vezetőivel. Azonban magánakciójuknak pozitív hozadéka is van: egyértelművé vált, hogy nem így kell csinálni. Szintén örvendetes, hogy kiderült, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet rendelkezik anyagi forrásokkal, amelyeket a magyarul tanuló diákok támogatására fordíthat.
Nagyon reméljük, hogy ezt az összeget nemcsak Székelyudvarhelyre szállított gyerekekre költhetik el, hanem mondjuk Besztercén, Medgyesen, Nagyenyeden, Déván, Temesváron, Aradon vagy Nagybányán is, ott, ahol a szülők, tanárok és érdekvédelmi vezetők régóta harcolnak a megmaradásért – csak „kicsiben”.
Mert a csábító felajánlás helyben, a szórványtérségek központjaiban is szép eredményekkel járhat. S talán épp az életbevágóan fontos támogatásnak köszönhetően fogják valamivel többen kimondani a végeken is: boldogulok a szülőföldemen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!