2009. március 19., 11:212009. március 19., 11:21
Ki ésszel, ki pénzzel – mondogatták már régebben is. A probléma a pénzes változattal csak az, hogy az illető előbb-utóbb vezető beosztást is vásárol magának. Persze így nem neki, hanem vele lesznek gondok, de biztosan akad majd olyan, aki dolgozik helyette. Néhányan hihetetlenül ügyesen tudják leplezni tudatlanságukat. Nem értenek semmihez, de ehhez a semmihez nagyon.
Affektálnak, seperc alatt eladják magukat, és az átlagember csak akkor veszi észre, hogy átverték, amikor csattan mögötte a bőrpárnás ajtó. Visszafordulni sincs képe, nemhogy reklamálni, mert ő még tanult valamit az iskolában, nem úgy, mint azok a fejesek, akik szemberöhögik. Sztárokat gyártanak felsőfokon.
Ma már nem a tudás vagy a szakértelem, hanem a ráhatás ér pénzt. Mindenkit rá lehet venni, hogy egyszer eladja a lelkét az alvilág urának. Ám aki erre tesz fel mindent, az köszönőviszonyban sincs a régimódi erkölcsökkel, nem fog bűnbánatot gyakorolni. Ha elhasználta a lelkét, majd megveszi valaki másét.
Egyik ismerősöm a minap panaszkodott, hogy hiába készült fel a versenyvizsgára, mást vettek fel helyette, pedig látta, hogy az a másik, nyuszikat rajzolt a vizsgalapjára. Mondtam is neki, biztosan félreértette a feladatot, vagy rossz terembe ült be. De nem hitt nekem. Látszott rajta, megviseli az eset. Megfogadta, legközelebb enyhe célzásként majd egy sárkányt vagy jetit ad be a bizottságnak, hogy tudják, ő is pályázott a meghirdetett állásra.
Nem az számít, ki mit végez, vagy hogyan kap róla papírt, sokkal inkább az, kit ismer a szakmában. Egy jól irányzott ajánlással hamar célba lehet érni, s aztán onnan a bomba sem veri ki az embert. Egyébként az is lehet, ki sem akar onnan mozdulni nyugdíjig, hiszen szakmai fejlődésről ebben az esetben nem beszélhetünk.
A semmit könnyű kamatoztatni, az napi nyolc órában gyorsan szaporodik. Ám azoknak sem kell csüggedniük, akik hosszú éjszakákat tanultak a nehéz vizsgaidőszakokban, ők is kapnak majd egy zsíros éjjeliőri állást valamelyik disznóhizlaldában, hiszen szakmai tapasztalatuk már van, megszokták az ébrenlétet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok