JEGYZET – Valami nem volt rendben a buszmegállóban: mintha visszamentünk volna jó pár évet az időben.
2015. március 10., 20:112015. március 10., 20:11
De miért? Az agresszív influenzavírus vagy holmi harmadik típusú találkozás ufóvillanása űz belőlem gúnyt?! Szerencsére józan eszem felülkerekedett a lila ködökön, és kezdte megfejteni a talányt. Hisz végeredményben nem történt semmi különös, egyszerűen csak valaki összemagozta a megállót.
Napraforgómag – szotyola, becézve szotyi – héjjal, úgy, mint régebben. Valahányszor műszakváltás volt a közelünkben lévő kötöttáru-gyárban, kisebb fajta szőnyeg borította a megállót. S mivel három váltásban dolgoztak, az utcaseprők reggeli megjelenéséig elképzelhető, mi volt ott.
Nagyon sokat bosszankodtam a buszvárás közben a mindent maghéjjal összeköpködő asszonyok láttán, de tehetetlen voltam. A szokásváltást nem vettem azonnal észre, mert nem a szotyizás, hanem maga a gyár lett más, illetve szűnt – majdnem – meg. A három váltás helyett mindenképpen csak egy maradt, a megállóban pedig megjelentek az ide-oda felragasztgatott agyoncsócsált rágógumicsomók. És a várakozók, ha épp kolléganőjük beszélt, fújták a rágópuffancsokat.
A világ haladt előre, és elmaradt a folytonos csócsálás is: megérkezett a családiasan telónak nevezett okostelefon, amin azonnal kikereshető akármi, lehet beszélni, üzenetet írni, unalom kizárva, száj is, kéz is lefoglalva, nincs már szükség se szotyira, se rágóra.
Most viszont visszatért valami ásatag dinoszaurusz, aki talán nem is hallott még a különböző ízű és illatú rágógumikról, a mindentudó telefoncsodákról meg még annyira sem. Vagy egyszerűen úgy szereti a szotyit, hogy képtelen megválni tőle. És van még egy lehetőség: meggyőződése, hogy neki és csakis neki joga van a város öszszes megállóját agyonszemetelni a kiköpködött maghéjjal, majd nevetve továbbállni. Merthogy ilyen a demokrácia.
Pedig nem ilyen. Az igazi semmiképpen sem. Holott mindenkinek szíve joga olyan pótcselekvésekkel elütni a járműre várakozás sokszor nehéz perceit, amilyennel akarja. Szemetelni, ahol nem is ő seper, a legmagánabb ügyeit pedig az egész utazóközönség füle hallatára taglalni. De hátha a divat egyszer majd csak magával ragadja ezt a szóbeli magamutogatást is, csak nehogy a hangos telózás helyett újból a szotyiköpködést sodorja vissza!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!