2009. november 23., 11:302009. november 23., 11:30
A mai gazdasági helyzetben szinte örülni kellene, hogy a hús magától jön a péksütemény mellé, és nem kell noszogatni azt, sőt még fizetni sem kell érte. Egyelőre csak kicsi adagokban érkezik az utánpótlás: egér, pocok, patkány, de ha nem kapnak elegendő takarmányt, akkor a szomszédok tehenei és lovai is átjönnek majd hozzánk falni valamit. Munkából hazafelé menet szinte mindig találkozom egy-két tehéncsordával, amelyek csaknem fele jobb sorsra érdemes jószágokból áll.
Már sokszor eszembe jutott, hogy letekerem az ablakot, és nekik adom az uzsonnám felét, de aztán mindig gyorsan észbe kapok, és megtartom az égeszet magamnak. Mi lesz, ha ők esznek meg minket, az „enni és enni hagyni” elve alapján? Kell az erő a küzdelemhez. Volt már rá példa, hogy a hajótöröttek megették a gyengébbik társukat. Nem lepődnék meg, ha a demográfiai mutatók zuhanását azzal magyaráznák, hogy a lakosság tagjai megeszik egymást. Túl sok pénzt költünk a politikai csatározásokra, így az emberektől meg kell vonni a szociális és egyéb juttatásokat, akik jobb híján egymást falják majd fel. Ez lehetne a modernkori Ember tragédiájának utolsó színe.
A felvonás végén a frissen megválasztott államelnök eresztené le a függönyt, az összegyűjtött pénzből pedig párttagjaival, posztmodern Noéként, új életet kezdene a Marson. Komolyra fordítva a szót, tényleg nem vicces, hogy zsömle helyett állatkákat kell enni, mert a keservesen kicentizett kalóriaértékek könnyen megváltozhatnak így. Azoknak a vegetáriánusoknak kedvez ez az eset, akik csak növényevő állatokat fogyasztanak.
Az apró szőrmókokat még valahogy lenyomják a torkunkon, de mi lesz, ha holnaptól a boltok polcain a tejeszacskó mellől már egy oroszlán vagy vérmedve néz szembe a mit sem sejtő kisnyugdíjasokkal. A medvetalp amúgy finom paszullyal, ám a fehér babbal keveset kell harcolni, amíg a kondérba kerül, bundás barátunk pedig igencsak ragaszkodik a cipőtalpához. Az állatvédőknek felcsillanhat a szeme, végre kis kedvenceik tartják rettegésben a globalizált vásárlásba savanyodott tömeget. A jelszó tehát, rágcsálásra fel, és támogassuk a szőrösödő zsömléket!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok