2012. január 18., 09:052012. január 18., 09:05
Válságkor még a sok kicsi sem megy sokra.
Mit érlel annak sorsa, kinek járt válságbér kezében?
Nagy pénz – kis szabadság, kis pénz – nagy szabadság. Amíg a te pénzeden élek, azt csinálsz, amit mondok – az állam én vagyok. Amíg az én pénzemen élsz, felkopik az állad – azt csinálsz, amit akarsz.
Jó válság nincs, de nem is ihatunk eleget.
Politika:
Válság nem volt mindig, de a válság örökké élni fog.
Válságkor mindenkivel egy ágyban kell lenni.
Válságkor nemcsak az ágy közös, a párna is az.
Ha válság van, rajtunk áll, aki bukik.
A válság a legjobb tőke.
Válságkor halogatni arany.
Üvegzsebbe nem érdemes sok pénzt tenni.
Magyarság:
Magyar ember válság alatt nem beszélget.
Őseink hitele a mi hitelünk.
A mi hitelünket az unokáink is fogják látni.
A világ válsága a magyarság válsága. Válságkor nem jó magyarnak lenni, de legalább együtt vagyunk magyarok. Külön-külön magyarnak lenni: száz év magány.
Válság alatt mindenki szegény, de a magyarság mindig szegényebb.
Kisebbség:
Kis nép – nagy válság, nagy nép – kis válság.
Két fenékkel egy lovat is meg lehet ülni.
Ne essünk messze a szomszéd fájától, de ne járjunk együtt a bajjal.
Válságkor ne fonjunk máshol kerítést, fessünk itthon ördögöt a falra.
Válságkor még a folyók sem hagyják el medrüket.
A válság mindig ideát van.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok