Veszélyes helyzetbe manőverezte magát Barack Obama amerikai elnök, amikor a szíriai polgárháború kapcsán „vörös vonalat" húzott, mondván: amennyiben a Bassár al-Aszad vezette damaszkuszi rezsim azt átlépi – például azzal, hogy tömegpusztító fegyvert vet be a lázadók ellen – megtorló hadműveletekre számíthat.
2013. szeptember 09., 19:042013. szeptember 09., 19:04
Most ugyanis, amikor a híradások arról szólnak, hogy egy damaszkuszi vegyifegyver-támadás során közel 1500 civil vesztette életét, be kell tartania ígéretét – miközben még az sem tudható biztosan, hogy valójában ki és milyen körülmények között használta a szaringázt.
Obama helyzete nem is lehetne kényelmetlenebb, hiszen annak idején éppen azért került hatalomra, mert ígéretet tett az elődje, George W. Bush által folytatott háborús kalandorpolitika befejezésére, miután annak eredményeként nemhogy stabilizálódott volna a Közel-kelet és Közép-Ázsia helyzete, de továbbra is terror és erőszak dúl Afganisztánban is Irakban. Igaz, az iraki és afganisztáni példából okulva Obama Szíria esetében csupán korlátozott, célzott légicsapásokról beszél, holott azok hatékonysága igencsak kétséges annak fényében, hogy a két másik országban a szélesebb körű beavatkozás sem hozta meg a kívánt eredményt.
A helyzetet ráadásul Moszkva álláspontja is bonyolítja – Szíria már a hidegháború óta hagyományos partnere Oroszországnak, amely vissza akarja foglalni helyét a világ meghatározó hatalmai között, ezért jelezte: ha ENSZ-felhatalmazás nélkül indul támadás Szíria ellen, segítséget nyújt az arab országnak.
Tény persze, hogy az Aszad-féle rezsim az alavita vallási kisebbség hatalmának csöppet sem demokratikus eszközökkel való fenntartásán alapul. De az a hozzáállás, amely önmagában véve minden forradalmat pozitívnak tekint, függetlenül annak kirobbantóitól és céljaitól – Szíriában a kormányellenes erők jelentős része az iszlám fundamentalizmust képviseli - , és továbbra is elhiszi, hogy a nyugati demokrácia, illetve annak „fáklyavivője\", az Egyesült Államok jogosult arra, hogy – valójában gazdasági érdekeinek érvényesítése céljából - saját értékeit akár erőszakkal is más kultúrkörökbe „exportálja\", már nem egyszer kudarcosnak bizonyult, és most sem ígérkezik sikeresebbnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!