Igazuk lehet azoknak, akik fennen hirdetik, hogy moccanunk kifelé a fránya válságból.
2014. január 27., 12:392014. január 27., 12:39
Igen, még mifelénk is érződnek az új szelek, habár saját erszényünkön még nem igazán látni a túlzott duzzadást. De mit is beszélek én új szelekről, nincs azokban semmi új: ismerős csábszövegek a hat-hét évvel ezelőtti (látszat)bumm idejéből. Amikor egyszer csak nem volt már szükség holmi jövedelmet igazoló paksamétákra, hadseregnyi kezesre, elég volt felmutatni a személyi igazolványt, és máris dőlt a lé.
Be is fürödtek jó sokan akkoriban, mert hát ha rokonok, barátok, kollégák nyakra-főre vásároltak kölcsönre, akkor az egyszeri ember fia-lánya sem maradhat alul a költekezésben. Ki tudja, mit mondott volna a világ, hogy nem képes felnőni a legújabb kori pénzszóró trendekhez?! Csakhogy beütött a pénzvilágba a válság mennyköve, lett égszakadás-földindulás, de elsősorban tönkrejutás. És nem csupán a szirénhangon csábítgató bankok háza táján, hanem a nekik tejjel-mézzel folyó csodavilágot ígérő kisembereknél.
Nem is kell sokat forgolódnunk, hogy meglássunk egy-egy példát. A hajlék nélkül maradt családok bánják már hiszékenységüket, a csillogó-villogó semmiségek megvásárlására hitelt felvevők már rég szívesen megszabadulnának a felhalmozott hasznavehetetlenségektől, de ingyen sem kell senkinek a sok kacat, mert abból majdnem mindenkinek akad fölösen. Rokonok, barátok, ismerősök találkozásakor szinte azonnal előjön, hogy kinek mennyi a tartozása, és milyen nagyon nehezíti meg az amúgy sem könnyű hétköznapokat.
Ha akkor tudták volna – mondogatják egymásnak, titokban azzal vigasztalódva csupán, hogy nemcsak ők csábultak el a pénzt kínálgató szép szavú bankszirénektől. Sovány vigasz, de vigasz. Már-már kezdtük elhinni, hogy többé aztán soha nem esik ilyesmi, még csak viaszt sem kell a fülünkbe tenni, vagy árbochoz kötözni magunkat a csábítás ellen, ahogy Odüsszeusz tette magával és embereivel, máris újabb sellők tűntek fel a pénzvilág láthatárán. Ha (még) nem is olyan agresszíven csábítanak, de már újfent erősen mondogatják, hogy csak most, csak nekünk, csak ilyen vagy olyan nagy kedvezményekkel adnak. Mintha ajándék volna!
És bizony van, aki elhiszi ahelyett, hogy a jelképes füldugaszhoz nyúlna, vagy messze elkerülné a csábító hangokat. A rokonok, barátok, ismerősök hihetőbben mondják el, milyen is az a csak most, csak nekünk szóló „gyönyörű\" ígéret!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!