2011. szeptember 15., 09:232011. szeptember 15., 09:23
Mikor bekapcsolódtunk – nem akartunk mi hallgatózni, csak véletlenül pont a közeli pad volt szabad –, épp valamelyiküknek a születésnapját ünnepelték. Az egyik csúszda tetején a copfos „szobája” volt, oda a barna fürtösnek nem volt bejárása. A sztori valahogy úgy kezdődött, hogy a fürtös az ünnepelt, de elalszik reggel, a copfos felkölti, mert késő van, és együtt elmennek valahová az ünnep alkalmából – de a következő percben már a copfos a babáját szorongatta a pingpongasztal alá bújva, mert „zuhogott az eső”, a fürtös pedig plasztikusan leírta, hogy is néz ki az ő piros köpenye, amellyel barátnőjét betakarja. Kisvártatva egy náluk valamivel kisebb leányzó csatlakozott hozzájuk a három év körüli öccsével. Ám ekkorra már a fürtöst valaki elrabolta, acélrácsok mögé zárta a hinták alatt, de a copfos valamilyen sci-fi szerkezettel, amely savat lövellt ki magából, tönkretette a rácsokat – sistergett az acél, ahogy rájuk öntötte a maró folyadékot. A baj csak az volt, hogy jött a gonosz medve, aminek épp a fürtösre fájt a foga – a hároméves ezt hallván menten elkezdett rettentő gonoszul morogni, és ujjacskáit begörbítve, feltartott kezekkel totyogott utánuk vagy tíz percen át. Szerencsére a medve, ha fára mászni tud is, csúszdára nem, így a lányok biztonságban megbújhattak a csúszda tetején lévő toronyszobában. A történetnek még akkor sem volt vége, mikor mennünk kellett.
Amennyire elszórakoztatott, annyira meg is rémisztett ez az eset. Létezhet, hogy ennyi mindent elvesztettem, elvesztettünk? Tényleg ennyire szárnyaló fantáziával születtünk, ilyen színesnek láttuk a világot valaha mindannyian? Felnőttkorra meg talán csak a művészek meg egy-két különösen tehetséges pedagógus tartott meg magának valamicskét ebből a világból.
Pedig ha színeket, ötleteket és izgalmat hiányolunk – no nem a valóságból, hiszen az már csak olyan-amilyen, hanem csakis a saját, egyre szürkülő gondolatvilágunkból, elég volna kicsit saját emlékezőtehetségünket felfrissíteni. Hiszen a legszürkébb, legunalmasabb felnőtt is volt gyerek valaha. Csak valamilyen okból keményen megdolgozott azért, hogy olyan szürkévé és unalmassá váljék, amilyen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok