Szimbolikus győzelem

A siker értékét jelentős mértékben növeli, hogy annak kivívásában nem annyira a politikum jeleskedett, hanem a civil szféra kitartásának és meg nem alkuvásának köszönhető.

Hiszen egy civil szervezet pereskedett hosszasan az önkormányzattal, míg végül a bíróság kimondta: a magyar megnevezést is fel kell tüntetni a város határában felállított táblákon, hiszen az erre vonatkozó jogszabály a kincses városra is érvényes, függetlenül attól, hogy jelenleg már – legalábbis a hivatalos statisztikák szerint – a magyar közösség aránya nem éri el a 20 százalékot.

Azt, hogy a tábla fölé odabiggyesztették a város római kori alapítására utaló latin szöveget, tudjuk be a román illetékesek frusztráltságának – az ugyanis rajtuk kívül senkinek sem szól, illetve nem mond semmit. Döngethetik a mellüket a latin eredet hangsúlyozásával, amivel a hivatalos, tényekkel nehezen alátámasztható román történelemszemlélet szerint azt szeretnék jelezni, hogy ők voltak itt előbb, de ez legyen az ő bajuk. A ma már jóformán senki által sem ismert holt nyelven íródott szövegből a turisták amúgy sem értenek semmit, legfeljebb reklámtáblának gondolják.

A jogos ünneplést ugyanakkor érdemes rövidre fogni, hiszen továbbra sem arról van szó, hogy Kolozsvár polgármestere, illetve a román többségű önkormányzat belátta volna: egy olyan városban, amelynek mai arculatára, kultúrájára letörölhetetlenül rányomta bélyegét az őshonos, és csupán az elmúlt évtizedekben, mesterséges eszközökkel kisebbségbe szorított magyar közösség, a lehető legtermészetesebb dolog a magyar nyelv hivatalos használata. Bírósági ítéletre volt szükség a normalitás kikényszerítésére – ugyanakkor a névtáblaügyben elért siker még messze nem az út végét jelenti.

A névtáblák után következhetnek az önkormányzati intézmények kétnyelvű feliratai, hiszen a város magyar nemzetiségű adófizető polgárainak ez is kijár. És még ez sem a végső cél. Hiszen számos erdélyi, partiumi városban tapasztalható, hogy a külvilág számára – a románok legendás toleranciáját bizonyítandó – kihelyezik a magyar nyelvű feliratokat is a hivatalos intézményekre, ám a hivatalnokok között elvétve sem találni magyarul tudót. A magyar hivatalnokok aránya rendszerint jóval alatta van a magyar közösség adott településen mért hivatalos számarányának.

A küzdelmet tehát folytatni kell, és nem csupán Kolozsvárott, hanem minden magyarlakta településen. Hiszen a szimbolikus sikerek lélekmelengetőek ugyan, de hamar lecsengenek. A konkrétumok, azaz a hivatali anyanyelvhasználat terén is szükséges az előrelépés.
Ehhez viszont legalább akkora kitartás szükséges, mint a városnévtáblák ügyében elért mostani sikerhez. Amely azt bizonyítja: semmi sem lehetetlen, ha megvan a kellő elszántság.

korábban írtuk

Kolozsvári civilek: folytatni kell a jogi küzdelmet

Kitörő örömmel fogadták a többnyelvűségért küzdő civilek, hogy Kolozsvár egyik bejáratához kihelyezték az első háromnyelvű helységnévtáblát. Úgy vélik: folytatni kell a jogi küzdelmet, amely eredményesnek bizonyult.

korábban írtuk

Kihelyezték az első háromnyelvű helységnévtáblát Kolozsváron

Többéves huzavona után kedden reggel kihelyezték az első háromnyelvű – román, magyar és német – helységnévtáblát Kolozsvár Nagyvárad felőli bejáratához.