2012. augusztus 06., 09:262012. augusztus 06., 09:26
A politikában kicsit is járatosak számára mindez nem is olyan nagyon nagy újdonság, hisz a politika soha nem volt és nem is lesz makulátlan liliommező. Csak a mérce, akörül nem stimmel nagyon valami. Nem vagyok annyira naiv, hogy szigorúan ellenőrzött, a Párizsban őrzött ősmétereshez hasonló mértékegységek használatát kérjem a pártos (hordó)szónokainktól, nem, ilyesmit még gondolatban sem várnék el a megboldogult vasfüggöny innenső oldalán élő, álmukban egyik oldalukról könnyedén a másikra átfordulóktól, de azért ennyire kontárul összeütött mércéket sem volna szabad használniuk.
Mert például amikor télen nálunk is durrant egy nagyot a puliszka, azonnal megvolt a magyarázat is: az egyik szomszédnál, a másiknál, közelebb, avagy távolabb azért jobb és/vagy rosszabb, mert arrafelé ebből/abból van/nincs ez/az. Érthető, ugye? Én bevallom, elsőre nem értettem ezt az emelkedettnek szánt politológusi halandzsát, de aztán hamar rájöttem, hogy nincs is szükség értésre. Annak is lenne ugyanis azonnali magyarázata: én vagyok/nem vagyok a hülye.
Marad a figyelem, és már csak olyan esetekben háborgok, amikor például azt hallom, hogy az utcai hőbörgők igazán boldogok lehetnek, hogy senki nem ereszkedett le a velük való szóértésig, hisz történhetett volna olyan malőr is, hogy netán közéjük lőnek. Magyarán: örvendezzetek jóemberek, hogy nem vesznek emberszámba! És ujjonghatunk amiatt is, hogy a hazai fizetőeszközre tartósan rátelepedni látszik a varas béka: máshol már több, mint tíz éve nemzeti valuta sincs, „elnyelte” az európai (közel) egységes pénz.
Na ugye, micsoda öröm! Csak ne jutna mindig eszembe a klasszikus vicc arról a cinikus pasiról, aki bármire annyit felel: történhetett volna rosszabbul is. Amikor pedig elújságolják neki a szomszédéknál történt hármas tragédiát, hogy a férj váratlanul egy nappal hamarább ért haza, és tetten érte a feleségét, a válasza ugyanaz. Csak még hozzáteszi: ha két nappal hamarább toppan be, engem talál az asszony ágyában, és engem lő le!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok