2013. február 14., 08:502013. február 14., 08:50
Megszólítom, zavarba jön és elhadarja, hogy ő nem csinál semmit, kizárólag énrám figyel. Jó, de most már be kellene fejezni a szerelmi üzenetet. Neeem – kockáztatja meg a határozatlan választ. Te nem látod az arcodat, de én igen, úgyhogy, gyerekem, íard oda szépen, hogy szeretlek és pont. Küldd el, s aztán még lesz időd egy kicsit énrám is figyelni. Ez a csonka párbeszéd nem egyszer, nem kétszer hangzott már el, hanem nagyon sokszor, annyira sokszor, hogy amikor rászólok valakire, már előre mondja: tudom, szeretlek, pont. Vagy az osztály mondja neki, kórusban.
És nevetnek hozzá, nem gúnyosan, hanem baráti együttérzéssel. Mert másnap egy másik osztálytársnak kell majd leírnia, hogy szeretlek, aztán pont és elküldeni. Aki szembenézett már egyszerre huszonvalahány, a felnőttség kapujában álló, az első igazi szerelmet élő ifjúval, az megérti, miért nem lehet a figyelmetlenségükért haragudni rájuk. Hisz figyelnek ők, nagyon is éberen figyelik épp forradalmi változásokat átélő testük-lelkük minden rezdülését.
És közben még arra is intenzíven gondolniuk kell, hogy vajon szívük vitéz legénye vagy tündérilonája most éppen mit csinálhat. Már megkapta az üzenetet, de vajon az ő tanára engedi-e, hogy belepillantson, netán végig is olvassa? Mert ha nem, akkor várni kell a szünetig a válaszra, addig pedig van még hosszú huszonkét perc. Végtelen idő! Esetleg egy újabb üzenet? Hogy örülne, ha látná, mennyire várja a választ. Mennyire hiányzik neki, hogy számolja a perceket a délutáni talizásig. Milyen jó a padtársnak, csak a folyosó másik végéig kell elszaladnia, minden szünetben együtt lehetnek...
Amikor pár perc múlva ránézek, arca már nem ragyog, csak bámul maga elé, szinte látom a vállát nyomó rengeteg gondot. Rossz hír? – kérdezem. Nem, nem – hárítja el a kíváncsiskodást, én pedig már bánom, hogy tolakodtam. Nincs mit kutakodnia egy kutyafejű tanárnak az ő gyönyörű érzéseik között. Amihez hasonló nem volt és nem lesz soha az életben. Mennyire így van! Nem, nem lesz. Ilyen igaz, ilyen szép... Amihez annyi is elég, hogy „szeretlek!”. Aztán pont és máris repülhet az üzenet – a címzett szívének kellős közepébe!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok