„A futball nem élet-halál kérdése... Sokkal több annál!" Bill Shankly, a Liverpool legendás edzőjének jelmondata tökéletesen illik a mindenkori román–magyar futballmérkőzésekre.
2013. szeptember 06., 09:242013. szeptember 06., 09:24
Rangadót csak mindent vagy semmit alapon érdemes megvívnia minden igazi sportembernek. Önfeláldozó küzdelem a pályán, egyetlen percig sem csituló szurkolás – ez lenne egy ideális világban.
De a mi világunk messze nem tökéletes. Egy román–magyar pedig mindig különleges, akár van tétje, akár nincs. És most aztán nagyon is van. A győztes küzdhet tovább a világbajnoki szereplésért, a vesztes lemarad Brazíliáról.
Talán éppen a tét nagysága miatt szorult háttérbe az elmúlt másfél évtized többi magyar–román futballcsatáját végigkísérő nacionalizmus. 1999-ben még meg lehetett győzni Hagit, hogy térjen viszsza, és vezesse történelmi győzelemre a román nemzeti együttest az „ősellenség\" ellen. Ma már viszont nem él Ceauşescu udvari költője, Adrian Păunescu, hogy a televíziókban szavalva követelje vissza a Királyt a csapatba. Ma már csak a botrányhős Mutu után sírnak néhányan, de ez nem hatja meg a konok Piţurcát.
A játékosok többsége számára sem több ez bármely más vb-selejtezőnél. Számukra a három pont a fontos, nem az ellenség legyőzése. Ők világbajnokságra akarnak menni, és hogy ehhez éppen a magyarokat vagy a románokat kell legyőzni, az részletkérdés. Bourceanu vagy Dzsudzsák, Torje vagy Szalai nem ellenséget lát egymásban, csak ellenfelet. A jéghideg agyat követelő profizmusban nincs helye az érzelmeknek.
A szenvedély csupán a szurkolók felségterülete maradt, bár őket is egyre jobban próbálják a politikai korrektség korlátai közé szorítani a nézőben egyre inkább csak fogyasztót látó szövetségek. Ennek lett áldozata a márciusi budapesti meccs, ahol a zárt kapuk végképp megölték a hangulatot.
Péntek este Bukarestben lesznek szurkolók. Ötvenezer román háromezer magyar ellen. És lehetnek bármilyen profik a pályára lépő játékosok, a lelátók népe számára ez a meccs nem élet-halál kérdése...
Sokkal több annál.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!